Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 143 érvényében meg nem támadott, tehát érvényes végrendelet maradt, s hogy miután a most felhívott §. nemcsak nem korlátozza a férjei, de sőt kifejezetten megengedi annak, hogy neje illendő tartása iránt rendelkezhessék, felp. a néhai férje hagyatékának nem korlátlan haszonélvezetét, hanem csak az annak végrendeletében meghatározott tartást és a mennyiben ez akár mértéke, akár pedig kiszolgáltatásának módja tekintetében az 1840: VIII. tcz. 16. §-ában megjelölt kívánalomnak meg nem felelne, annak a férje által hátrahagyott vagyon értékéhez és társadalmi állásához képest való megállapítását követelheti. Ennek meghatározásánál irányadóul veendő a meghallgatott szakértőknek a most emiitett körülmények figyelembe vétele mellett előterjesztett, egymástól különben eltérő véleményében megjelölt összegek középértéke s igy a felp.-nek évenkénti özvegyi tartása arra való tekintettel, hogy azt a felp.-i szakértő évi 1200 írtban, az alp.-i szakértő 400 frtban, a bírósági szakértő végül 720 frtban állapította meg, évi 773 frt 33 krban, tehát a felp. özvegységének teljes idejére, vagyis 1890. évi jun. 27-től az annak újból férjhezmeneteléig t. i. 1892. évi nov. 14-ig lefolyt 869 napra 1841 frt 13 krban volt meghatározandó, s igy az elsőbiróság Ítéletétől eltérően a felp. részére ez az összeg megítélendő. Az elsőbiróság ítélete abban a részében, hogy a tartást a felp. részére pénzben megítélte, noha az örökhagyó annak, és pedig csupán természetben leendő kiszolgáltatását a házban és rokonánál való megmaradás feltételéhez kötötte, már pedig a felp. az örökhagyó házát elhagyta; valamint abban a részében is, hogy az özvegyi tartást az örökhagyónak, és nem a végrendeletben örökössé kinevezett özvegy V. M.-nénak halála napjától fogva ítélte meg, vonatkozó indokainál fogva s az utóbbit illetőleg még azért is hhandó volt, mert felp. özvegyi jogát néhai férjének összes vagyonára kiterjedő haszonélvezetkép kérvén megítéltetni, s mert a keresetben arról, hogy ez csupán özv. V. M.-né elhalálozásától fogva Ítéltessék meg, szó sem lévén: az elsőbiróság nem terjeszkedett tul a kereseti kérelmen, a midőn az özvegyi tartást, a végrendeletet, tehát az abban a felp. részére biztosított tartást is elfogadott, özvegy V. M.-né mint végrendeleti örökösnek élete tartamára is megítélte. (1894. ápr. 25. 3489. sz.) C. : A másodbiróság ítélete indokai alapján hh. (1895. okt. 24. 7695. sz.)