Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

106 Öröklési jog. ugyan a vagyonra, mint azt az elsőbiróság vonatkozó indokában kifejtette, hogy a számos éven át tartó különélés ideje alatt a házastársak által külön szerzett vagyon nem közszerzeménynek, hanem a házastárs saját szerzeményének tekintetik; de bármily hosszú időn át éljenek is külön a házasfelek, azért a hitvestárs az id. törv. szab. 14. §-ának a) pontján alapuló azt a jogát, hogy házastársának szerzeményi javait örökli, el nem veszti. Az elhunyt K. A. után megillető öröklési jogról Cs. I. a 3. sz. a. mellékelt, valódiságára meg nem támadott, alakjára a prtts 168. §-a rendelkezésének megfelelő okiratban 1890. évi jan. 18. napján alp. javára lemondott. Az öröklési jogról harmadik személy javára való lemondás tiltó jogszabályba nem ütközik, Cs. I. ezt az érvényes lemondását többé jogosan vissza nem vonhatja, lemondott jogáról utóbb 1890. évi febr. 13. napján első-, másod- és harmadrendű alp.-ek javára érvényesen nem rendelkezhetett s igy a Cs. I.-nak hitvestársi öröklésen alapuló joga most már alp.-t illeti. Ezek szerint, minthogy még az esetben is, ha a vagyon, melyről K. A. végrendelkezett s melyet első-, másod- és harmadrendű felp.-ek igényelnek, alp. tagadása ellenében K. A. vagyonának volna tekinthető, felp.-ek a fentebb megjelölt vagyonra törvényes örökösödési joggal nem birnak s ennek hiányában ahhoz sincs joguk, hogy a B) a. mellékelt végrendelet érvényességét megtámadják. A viszonkereset megbirálása azért mellőztetett, mert a feltétel, a melynek bekövetkezte esetére alp. viszonkeresetét támasztotta, be nem következett. (1893. okt. 30. 4100. sz.) C.: A másodbiróság Ítélete hh. indokolásánál fogva és még azért, mert az a körülmény, hogy a 3. sz. a. okirat kiállításában alp. részt nem vett, illetve hogy ezt az okiratot alp. alá nem irta, az okirat hatályára nincs befolyással, a mennyiben annak meg-állapitásához, hogy örökhagyó férje Cs. I.-nak a 3. sz. a. okiratban kifejezett lemondási nyilatkozatát és az alp. javára szóló végrendelet érvényének elismerését alp. elfogadta, az elfogadásnak külön, az okiraton való kifejezése nem kívántatik és Cs. I. nyilatkozatának alp. részéről elfogadása azzal a ténynyel, hogy alp. a 3. sz. a. okiratot Cs. I.-tól átvette, befejezettnek tekintendő. (1895. márcz. 13. 212/1894. sz.) Hitvestársi öröklés viszonya a házastársak különéléséhez és annak okaihoz. 78. Nagykikindai tsz.: Magának a felp.-nek előadásával igazolva van, hogy ő az örökhagyóval, a kivel 1877-ben kelt egybe, nagyon rövid ideig élt együtt, mert a hetvenes évek végén