Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hitvestársi öröklés. 105 menyi javakra is korlátlan s a végrendeletalkotás a lehetőségig" meg1 van könnyítve s ha mindezek daczára az örökhagyó házasfél sem bontó pert nem inditott, sem végrendeletet nem alkotott: a különélésnek vagy a túlélő házastárs egyes tényeinek érdemetlenségi okul érvényesítése az oldalrokonoknak meg nem engedhető. Ezeknélfogva mellőzte a bíróság az alp.-ek támadó tényállításai bizonyítását, minthogy azokat bebizonyítva sem vette volna figyelembe, az adott esetben annál kevésbé, mert a hagyatéki iratokból kitetszőleg az örökhagyó a különélés alatt özv. I. V.-val házasságon kivüli viszonyban élt s igy a házasság felbontását egyedül a felp. vétkességéből az örökhagj^ó nem is kérhette volna. (1902. jul. 8. 12186. sz.) B p e s t i T. : Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és azért hh>, mert a házasság felbontása s a vagyoni viszonyok tekintetében a felbontás joghatályával bíró ágytól és asztaltól való elválasztás birói kimondása nélkül tehát csak ténylegesen különválva élő nőt a különélés ténye sem hitvestársi öröklési jogától, sem özvegyi jogától meg nem fosztja, még akkor sem, ha a különválás a nő vétkéből következett be s ha bebizonyíttatnék is, hogy felp. hagyta el hűtlenül a férjét s a különélés alatt mással házasságon kivüli viszonyt folytatott volna ; alp.-ek tehát a bizonyítás mellőzésével, helyesen marasztaltattak. (1902. szept. 30. 7601. sz.) C.: Hh. (1902. decz. 4. 7652. sz.) = V. ö. C. : Egymagában az a körülmény, hogy felp.-nő férjétől az rökhagyótól különváltan élt, őt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb a házastársi viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja. (1893. jan. 11. 1153/1892. sz.) Különélő férj hitvestársi öröklése. 77. Szegedi T.: Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felp.-ek keresetükkel elutasittatnak s a viszonkereset megbirálása mellőztetik. Indokok: A vagyon, a melyről K. A. a B) a. mellékelt végrendeletben rendelkezett s melyet első-, másod- és harmadrendű felp.-ek mint K. A. testvérei törvényes örökösödés czimén igényelnek, maguknak felp.-éknek az álláspontja szerint K. A. szerzeménjd vagyona volt. Az id. törv. szab. 14. §-ának a) pontja értelmében a házastárs szerzeményi javaiban a túlélő házastárs hivatott az öröklésre. Tehát maguknak felp.-éknek az álláspontja szerint őket K. Á.-nek életben levő törvényes férje, Cs. I. az öröklésben megelőzi. Az ekkép Cs. I.-t megillető öröklési jogon mit sem változtat az, hogy az elhunyt K. A. halála előtt az ő törvényes férjével 18 éven keresztül nem élt. Mert ez a körülmény azzal a hatással van