Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

508 Szerződés. Gyógyszertári jog átruházása. 146. A peres felek a Miskolczon levő, az „Isteni gondviseléshez" czimzett gyógyszertárnak összes felszerelvényeivel és berendezéseivel való adásvétele tárgyában olyan ideiglenes szerződésre léptek, hogy a végleges szerződés egy hónap alatt állitandó ki és kölcsönösen kötelezték magukat, hogy a kinek hibája folytán a végleges szerződés a kikötött egy hónap alatt kiállítható nem lesz, az a másik félnek 8000 K összeget köteles fizetni. Az alp. a végleges szerződés megkötését megtagadta. A felebbezési bíróság felp.-nek erre a tényállásra alapitottan 8000 K megfizetése iránt inditott keresetét abból a jogi álláspontból kiindulva utasította el, hogy a peres felek között létrejött ideiglenes szerződésnek megfelelő végleges szerződés a törvény szerint meg nem valósitható s hogy ennek a szerződésnek létrejötte a törvény által ki van zárva. C.: A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja téves. Ugyanis az 1876 : XIV. tcz. 132. §-nak és az 1883 • évi 22,370. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri szabályrendelet 13. §-ának az a rendelkezése, hogy a gyógyszerész elhaltával a személyes jogú gyógyszertárra szóló jogosítvány átruházás tárgyává nem tehető és az özvegyet csak haszonélvezet illeti, ennek elhaltával, vagy újból való férjhezmenetel esetén pedig a haszonélvezet kiskorúságuk tartamára a gyermekekre száll át; nem gátolja az özvegyet abban, hogy az őt megillető haszonélvezetet, mint vagyonjog tárgyát, annak tartamáig és ha a férje után való öröklési jog is őt illeti, a gyógy szertári berendezést és árukat, mint szintén vagyonjogi tárgyakat másra átruházza, illetőleg ez utóbbiakat eladja. Igaz ugyan, hogy a fennebb idézett törvényes rendelkezések következtében az özvegy magát a gyógyszerészi jogosítványt át nem ruházhatja, de viszont nincsen tiltó rendelkezés a tekintetben, hogy abban az esetben, ha az özvegy a haszonélvezeti jogot másra átruházza és ugj^anannak a gyógyszertári berendezést és árukat eladja s egyúttal beleegyezik abba, hogy a gyógyszerészi jogosítvány ugyanannak a különben is törvéiryes minősítéssel bíró személynek adományoztassék: a jogosítvány adományozására hivatott miniszter azt a jogosítványt, a mely a haszonélvezetre jogosított özvegynek hozzájárulása következtében ekkép adományozhatóvá lett, pályázati hirdetmény kibocsátása nélkül is annak az egyénnek adományozza, a kinek az özvegy az egyébként őt illető haszonélvezeti jogot átengedi. E mellett nem változtat az ügylet lényegén az a körülmény, hogy az ideiglenes szerződés szavai szerint az özvegy nem a haszonélvezeti jogot, hanem magát a jogosítványt ruházta át; mert az ideiglenes szerződésből kitűnik, hogy a szerződő felek tudták, hogy az alp. a jogosítványt csakis az illetékes miniszter rendelkezései alapján szerezheti meg, s hogy a szerződő felek szem előtt tartották azt a lehetőséget, hogy a megkívánt miniszteri rendelkezést meg nem nyerhetik, a miért is az egész szerződés jogi hatályát ettől a rendelke-