Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

600 Szerződés. V. F. tanúvallomásai szerint alp. jogelődje az elhalt V. A. a felp.-ek esküvőjén, tehát nem is a felp.-ek által állított alkalomkor, t. i. az eljegyzéskor, e tanú előtt, de nem felp.-ek jelenlétében és nem azokkal szemben kijelentette, hogy ő 1000 frtot fog adni a leánynak (t. i. II. felp.-nek), mint egy harmadik személyivel szemben tett és kötelezést nom tartalmazó nyilatkozat, felp.-ékkel szemben kötelezettségvállalásnak nem tekinthető. Ugyanebből az okból nem állapitható meg a keresetben emiitett kötelezettség vállalása, a V. J. tanú által vallott ama körülmény alapján sem, hogy az elhalt Y. A. ezen tanú, továbbá K. L. tanu előtt, de nem felp.-ek vagy azok egyikével szemben akként nyilatkozott volna felp.-ek eljegyzése alkalmával, hogy a leánynak 1000 frtot fog adni, mert az elhaltnak a tanuk által emiitett nj'ilatkozatai, felp.-ékkel szemben komoly kötelezettségvállalást nem is tartalmaznak; a tekintetben pedig, hogy felp.-ek és az alp. jogelődje között az 1000 frt fizetése iránt kötelező jogügylet jött volna létre, éppen mi bizonyítékot sem képeznek. (1900. máj. 29. 1560. sz.) A kedvezményezett a teljesítést közvetlenül követelheti. 323. C.: D. X. volt verseczi szerb. gör. kel. vallású püspök, a keresetileg érvényesített összeget alp.-nek nem a felp.-ként fellépett egyház vagyonából, hanem sajátjából adta ugyan kölcsön, mind a mellett a kölcsönről kiállított adóslevélben alp. arra kötelezte magát, hogy a kölcsönvett összeget a felp.-ként fellépő egyházi alapnak, tehát a jogügyletben részt nem vett harmadik személynek fizesse vissza; minthogy az ily módon létesült jogügylet halálesetre szóló jogügyletnek nem tekinthető, az ez iránt perbe vitt jog feletti döntésnél nem az örökösödés tekintetében fennálló különleges, hanem a kötelmi jogra vonatkozó általános jogszabály alkalmazandó. Már pedig általánosan elfogadott jogszabály az, hogy olyan esetekben, melyekben az adós a hitelezővel szemben arra kötelezi magát, hogy a szolgáltatást egy harmadik javára teljesiti, az ekként kedvezményezett közvetlenül van jogosítva a teljesítést követelni. (1903. máj. 19. G. 20. sz.) A teljesítést a kikötést tevő fél is követelheti. 324. Kassai T. : Nincs oly anyagi jogszabály, a mely tiltaná azt, hogy a jogügyletben részt nem vett harmadik személy javára visszteherrel nem járó, a törvényekbe s az erkölcsi fogalmakba nem ütköző jogok küíöttessenek, illetve, a mely útjába állana annak, hogy a kikötött jogot a kikötést tevő saját nevében a jogosított