Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

596 Szerződés. alapperbeli marasztalás összegét a harrnadbirósági marasztaló Ítélet alapján a végrehajtás utján való behajtás elkerülése végett tehát kényszerűségből fizette ki. (1901. febr. 28. 2706/1900. sz.) C: Hh. (1902. jan. 8. 851/1901. sz.) Elismerés konkludens tények által. 311. A kiskorúság miatt esetleg sikerrel kifogásolható kötelezés is érvényesnek tekintethetik a kötelezettnek oly tényeinél fogva, melyekből nyilván kitűnik vagy alaposan következtethető, hogy a hitelezést már nag3rkoruságában érvényesnek ismerte el. Ujitó felp. nem élt az alapperben azzal a kifogással, hogy az ő ellene támasztott követelés keletkezésekor még kiskorú volt és hogy ennélfogva nem is lehetne érvényes adósságfizetési kötelezettsége, sőt az elsőbiróságnak azon az alapon hozott elmarasztaló Ítéletében, mely szerint az alp.-ek az adóslevél aláirását és a pénz leolvasását beismerték, megiryugodott. Ezekből, az ujitó felp.-nek már nagykorúságában történtekből pedig alaposan következtethető, hogy ujitó felp. kötelezettségét maga is érvényesnek ismerte el. A fentebbiekből folyóan tehát az arra nézve szolgáltatott uj bizonyiték, hogy ujitó felp. az alapperbeli köv< tclés keletkezésekor még kiskorú volt az alapperben belenyugvásával hozott Ítéletnek hatályon kiviil helyezését nem eredményezheti. (1891. márcz. 23. 7248/1890. sz.) 312. C. : A kiskorúnak jogcselekményei is érvényesekké válnak, ha a kiskorú a kiskorúságában kötött ügyleteket nagykorúságának elértével kifejezetten vagy a hozzájárulást feltüntető cselekmén vével magáévá teszi és e tekintetben a köztörvényi lekötelezésre nézve nem tesz különbséget az, hogy a nagykorúság a törvényben meghatározott életkor betöltésével vagy nagykorúsítás által következik be ; már pedig a felebbezési bíróság ítéletében nem csupán a nagykorúság közeli bekövetkeztére alapítottan, hanem a vonatkozó bizonyítékok megjelölése mellett megállapított egyéb tény alapján mondotta ki, hogy Sz. N. a M. testvére neveltetési költségeinek viselése iránt kiskorúságában az elsőrendű alp.-sel történt megállapodáshoz nagykorúságának elértével hozzájárult és tényként azt állapította meg, hogy Sz. N. nagykorusitása után saját vételári tőkeköveteléséből időszakonként bizonyos összegeket a ML testvére neveltetési költségeire fordítás czéljából az elsőrendű alp.-től átvett és tényleg arra a czélra fordított : ebből a tényállásból pedig a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy Sz. N. nagykorusitása után a kérdéses megállapodáshoz hozzájárulván, az reá nézve is kötelező. (1898. febr. 17. G. 463. sz.)