Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések tárgya. 539 kezhető veszély a vevőt érte, már pedig- az 1897. évben a föld még a bevetett magot sem adván vissza, a szállítás az alp. részéről erőhatalom miatt vált lehetetlenné. Ezek szerint bármelyik esetben is felp. csakis az ügylet megkötésénél az alp. részére teljesitett szolgáltatás értékét követelheti vissza. Alp.-nek ez utóbbi irányban felhozott panasza alaptalan, annyiban, a mennyiben a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint a vétel meghatározott mennyiségű buza szállítására jővén létre, oly reménybeli vételügyletről, a melynél a vételtárgy szállítása lehetetlenségének veszélye a vevőt éri, — nem lehet szó. A felp., mint vevő, kereseti igényeire nézve az a körülmény, hogy alp. saját termését adta el, csak akkor volna befolyással, ha a vétel tárgyát a saját termés, mint egyedileg meghatározott áru (species) képezte, mivel csak ez esetben lehetne kérdéses az, hogy a szállításnak erőhatalom következtében beállott lehetetlensége miatt követelheti-e felp. a szerződés teljesítését. (1898. febr. 3. I. G. 479. sz.) 20A. C.: A B) a. okiratban kifejezetten az foglaltatik, hogy alp. a meghatározott ár egyidejű felvétele mellett feltétlenül és egyedül arra kötelezte magát, hogy meghatározott minőségű 50 mm. búzát felp.-nek meghatározott helyen és időben átadni fog, ez az okirat tehát nem tartalmaz kölcsönügyletet, avagy olyan megállapodást, hogy alp. saját termésű búzáját adta el és hogy a felek az ügylet megkötésénél már előre kizárták a búzának tényleges átadását illetve átvételét s tisztán árkülönbözet megtérítésére szerződtek. A felebbezési bíróság egyébként nem állapított meg olyan ténykörülményeket, a melyek alapján a felek között létrejött kérdéses ügyletet olyannak lehetne minősíteni, hogy az az ügylet tulajdonképen kölcsönre vagy az alp.-nek saját termésű búzájára, esetleg tisztán az árkülönbözet megtérítésére irányult; a mennyiben az ügylet jogi természetének meghatározására nem az egyik szerződő félnek pusztán személyes helyzete vagy a másik szerződő fél előtt tudva nem lévő szándéka és indító oka az irányadó, hanem mindkét szerződő félnek megegyező akaratelhatározása, illetve erre vonatkozóan megfelelő ténykedése. Igaz ugyan, hogy a B) a. okirat szerint alp. olyan gabonát adott el, a mi az okirat keltekor mint kész gabona még nem létezhetett; ez a körülmény azonban az ügyletet nem teszi szerencsejátékszerü és nem érvényesíthető szerződéssé; mert nemcsak kereskedők között, hanem a mindennapi szükségletnél fogva ugy a kész, mint a későbbi termésű gabona egyáltalában a közforgalom tárgya s igy az utóbbi gabonára vonatkozó vételi ügylet a közszükséglet követelményének jellegével bír, de nem is létezik tételes törvény, avagy állandóan