Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések tárgya. 537 kellett engedni. Annak bizonyítására alp. tanukra, az 5. sz. a. leszámolásra hivatkozott és felp.-t főesküvel kinálta meg. A tanubizonyitás, miután a tanuk közül H. M., A. L., V. E. tanuk vallomása csakis részben felp. s részben alp. előadása mellett bizonyító magánbeszélgetésre támaszkodik, V. I. vallomása pedig az időt, melybeu a kötelezvény kiállíttatott, ki nem tünteti, és végre, miután K. M., D. I. és B. I.-nek alp. előadását megerősítő vallomása az ellenük emelt törvényes kifogás alapján figyelembe nem jöhet és így a szerződés színlelt voltára és az 5. sz. a. leszámolás valóságára vonatkozólag kínált s felp. által elfogadott főeskün kivül egyéb bizonyíték fenn nem forog, erre s illetőleg az ezt bizonyító 5. sz. a. leszámolás bizonyítására felp.-nek kellett főesküt Ítélni. A főeskü letétele esetében vagyis mellékszerződés létrejöttének bizonyitatlan maradása esetén a közjegyzői okirat és telekkönyvi bejegyzés alapján felp. keresetének kellett helyt adni. Az eskü letételének elmulasztása esetén azonban a leszámolás és mellékszerződés bizonyítva lévén, az volt megbírálandó, hogy a mellékszerződés és az adásvételi szerződés alapján a peres felek akarata mily ügylet kötésére irányult. E tekintetben azt kellett irányadóul elfogadni, hogy a mellékszerződés kölcsön biztosítását czélozta és nem a vételárul feltüntetett 900 frt, hanem az 5. sz. a. leszámolásban említett kölcsön visszafizetését kívánta biztosítani és igy nem visszavásárlási jogra, hanem oly zálogszerződésre volt irányozva, a mely a hitelezőnek a zálogtárgy birtokát biztosítja és igy az ősis. pat. 19. §-a értelmében érvénytelen. Az eskü le nem tétele esetében tehát alp. viszonkeresetének helyt adni és felp.-nek a közjegyzői okiraton alapuló tulajdon- és birtokjogát érvénytelennek kellett kimondani. (1891. szept. 22. 110. sz.) 200. Pozsonyi T.: Az alp. azzal a saját tényével szemben, hogy kamattartozását 50 frt erejéig fennállónak elismerte és annak megfizetésére magát az F) alatti okiratban lekötelezte, nem élhet többé azzal a kifogással, hogy a 131 frtos tartozás kamata az F) alattinak kiállítása idejében már elévült volt, és az a körülmény, hogy a tartozás kamata fejében ingatlan használatának átengedése az ősiségi nyílt parancs szerint tiltott ügyletet képez, magát a nem tiltott ügyletből eredő lekötelezés érvényét meg nem szünteti és igy az alp. részéről elismert követelésnek a felp.-ek javára való megítélését nem akadályozhatja, hanem csak azt eredményezhetné, hogy az alp. a korábbi állapot visszaállítását, vagyis a tartozás lefizetésével a zálogos ingatlan visszaadását bármikor követelhesse. (1898. okt. 31. G. 60. sz.)