Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

Családjog. XXXI. §-ában elősorolt valamely bontó okra következtethető jelenségek ** folytán — az ügy érdemének elbírálása előtt — a feleknek ágytól ^' és asztaltól való különélése, mint békéltetési kísérlet elrendeltetik, nem zárja ki azt, hogy a bontásra irányult kérelem elutasittassék, különösen az esetre, ha az annak támogatására felhozott adatok utóbb megczáf oltatnak, avagy azok a tényállásnak tüzetesebb felderítése folytán kevésbé szigorú beszámitás alá esnek s igy a 989/1897. sz. a. hozott C.-i Ítéletből nem következik, hogy az ügynek érdemi eldöntésénél a kereseti jog hiányára vonatkozó kifogások egyáltalán nem érvényesülhetnek. Az alaki s illetve perkezelési szabályok megsértése miatt az alp. részéről beadott fellebezésekben ismételve kiemelt panaszok a másodbiróság részéről felhozott s a C. által is elfogadott okokból annál kevésbé voltak figyelembe vehetők, mert alp.-nek kellő ideje és alkalma volt védekezésének előterjesztésére. Az ügy érdemére vonatkozólag: Habár a kereset beadását hat hónappal megelőző időből származó, Sz. L.-nak és nejének vallomásával bizonyított fenyegetések, továbbá S. L-né szül. W. M. előtt tett egyes sértő és meggyalázó nyilatkozatok magukban véve önálló bontó okot nem is képezhetnének, tekintve mégis, hogy ezek a fenyegetések és nyilatkozatok okozati összefüggésben vannak alp.-nek az előző időben felmerült ama cselekményeivel és magaviseletével, melyekre a bontási kérelem támogatására a 84. §. értelmében lehet hivatkozni, s ez utóbbiakból az tűnik ki, hogy alp. a felp.-t nemcsak ismételve szándékosan és érzékenyen keserítette, sőt irányában tettlegességre is következtethető sértő magaviseletet s anyagi érdekeire hátrányos törekvést tanúsított, az a körülmény pedig-, hogy felp. a házasság fentartására irányult óhajtásánál fogva — időközben többször kibékült és férje irányában ragaszkodást is mutatott — az alp.-nek álláspontját nem támogatja, mert a kötelesség sértése mérvének megállapításánál ez inkább a szigorúbb beszámítást indokolja, s így a bontásra irányzott kérelem eldöntésénél az alp.-nek egyes cselekményei és nyilatkozatai nem elszigetelten és elvontan, hanem állandó czélzatuk, összhatásuk és következményeik szerint voltak mérlegelendők és alp. terhére beszámitandók: az ügy ily állásában — figyelemmel a peres felek egyéniségére és életviszonyaira — alp.-sel szemben a házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértése a 80. §. a) pontja szerint helyesen állapíttatott meg, a másodbiróság Ítéletét tehát ezekből az okokból s az abban felhívott s felhozott többi indokok alapján hh. kellett. Végre, minthogy oly rendkívüli körülmények fel nem merültek, melyek attól a gyakorlattól való eltérést indokolnák, hogy a II. fokú itélct ellen