Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

78 Háboritási cselekmények fel, a bérleményi bolt s lakás használatában őt legkevésbé is zavarná vagy gátolná; minthogy továbbá alperes akkor, midón az ily hirdetményeket a felperes kétségtelen birtokában levő külső falról ismételten eltávolitá s azok kifüggesztését, felperes ahhoz való jogának kétségbe vonásával megakadályozta, ez eljárásával felperest a fal külső oldalára vonatkozó birtokában s használati jogában megkárosította, ennélfogva as elsőbirói ítélet megváltoztatásával alperest eme birtokháboritó eljárástól eltiltani s illetve annak tűrésére kötelezni kellett, hogy felp., a kérdéses bolt s lakás bérbeadására vonatkozó hirdetményt a bolt mellett, külső utczai oldalára alkalmaztasson. (1891. jul. 2. 24985. sz.) C: hh. (1891. okt. 21. 6786. sz.) Marhák magánzálogolása. 163 Alp. erdőőrök íelp. marháit tilalmas erdőben találták és falopást vitatván az 1879: XXXI. tcz. 146. §. alapján zálogul behajtották. Az erd'ő tulajdonosa a perbe avatkozott. Az alsójárai jbg. ezen védekezést elfogadta. Marosvásárhelyi T.: Az első birói Ítélet megváltoztatta tik és kitmondatik, hogy alp. azon cselekményük által, hogy felp. tulajdonát képező 4 ökröt, 3 tehenet és egy borjut zálogképen a legelőről elhajtván, annak birtokából önhatalmúlag elvonták, birtoháboritást követtek el. indokok: Alpereseket azon cselekményük miatt, hogy a per tárgyát képező állatokat a magánzáloglás jogán a legelőről elhajtották s igy önhatalmúlag felp. birtokából elvonták, birtokháboritóknak kellett kimondani s ugy őket valamint érettük a védelmet elvállaló beavatkozót a fentemiitett állatok visszabocsátására kötelezni; mert ha bebiizionyitottriak vétetnék is azon alp.-i állítás, hogy felp. a perbe beavatkozó erdejéből 8 darab oly tönköt vágott le és szállított is el, mely a levágás és elszállításra kijelölve nem volt, alpereseket ez esetben is az 1879. évi XXXI. tcz. .146. §. alapján a magánzálogolás joga csak a tetten kapát alkalmára s csak azon eszközökre illeti, mely a törvényellenest cselekmény elkövetésekor annak elkövetőjénél találtattak; azonban sem eredeti alperesek, sem beavatkozó a per során nem is állították, hogy felp. tetten kapatott s a zálogolás a tetten kapás alkalmával eszközöltetett volna, sőt M. Simeon és M. Detre felp-i tanuk eskü alatt tett vallomásával perrendszerüen bizonyítva van, hogy felp. állatai nem a tetten kapás alkalmával vétettek el, hanem alp.-ek V. Gligor ée V. Juon erdőőrök által felperes és társai részéről beavatkozótól haszenbérbe birt legelőről később hajtatták el. (1886. decz. 23. 6719. SB.) C: A másodbtrósági Ítélet helybenhagyatik. Indokok: Az alp.-ként fellépő gr. A. Gyula azt, hogy felp. falopáson tetten éretett utói, a tárgyalások alkalmával állította ugyan és ezen körülmény M. Juon és M. Vasziílie tanuk vallomásai által ás támogattatik, tekintve azonban, hogy mivel sem lett bizonyítva az, hogy