Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A birtok jóhiszeműségének végpontja 14.Í C. mint felülvizsgálati bíróság: Alapos alp.-nek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn őt rosszhiszemű birtokosnak minősítve, ez alapon az elsőbiróság által megállapított hasznok összegét felemelte, és ezeket Ítélte meg felp. részére. A felebbezési bíróság ugyanis ítélete indokai szerint abból kiindulva, hogy alp. jogellenesen vonta el felp.-től az ingatlanból őt illető jutalék után járó jövedelmeket, ezzel rosszhiszeműen járt el és mint rosszhiszemű birtokos felp.-nek nemcsak a tényleg befolyt jövedelmeket, hanem mindazon elvont hasznokat is tartozik megtéríteni, amelyek a háznak gondos és helyes kezelése utján elérhetők voltak, amidőn is ez alapon az alp. által lakott helyiségek évi bérértékét, a bolttá való átalakítása költségeire is tekintettel, 100 forintra, a pajta elérhető volt bérét pedig 90 forintra felemelte. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja téves, mert abból a megállapított tényállásból, hogy felp. a kérdésben levő ingatlan fele részét tulajdonjogilag megszerezvén, alp. mint az ingatlan másik felének tulajdonosa a jövedelmek fele részét felp.-nek ki nem szolgáltatta, jogilag nem következik az, hogy alp. ezeket a jövedelmeket nem csak jogtalanul, hanem rosszhiszeműen is vonta el, mert a jogellenes cselekmény vagy mulasztás egymagában még nem foglalja magában a rosszhiszeműséget és mert rosszhiszemű birtokosnak csak az tekinthető, aki tudva azt, hogy a birtok nem őt, hanem egy harmadikat illet, a birtokot ennek felhívása ellenére sem bocsátja át, már pedig a tényállásban nincs megállapítva az, hogy felp. az alp.-t az ingatlan fele részére nézve közös birtokba bocsátására felhívta és hogy alp. ezt megtagadta, hanem a tényállás szerint felp. alp.-t csakis az alapon kérte a kereseti összegben elmarasztalni, mivel alp. annak utána, hogy felp. az ingatlan felét tulajdonjogilag megszerezte, a megfelelő hasznokat neki ki nem adta; a rosszhiszemű birtokosra vonatkozó jogszabályok tehát a jelen esetben nem alkalmazhatók. Ezekhez képest, miután a felebbezési bíróság tényállása szerint nem nyert megállapítást, hogy a közös vagyon kezelésére nézve a felek más egyetértő megállapodásra jutottak volna, alp. tulajdonostárs a felp.-i tulajdonszerzés után is kétségtelenül jogosítva volt az eddigi kezelési módnak megfelelően a közös házban birt eddigi lakásában felp. jutalékára eső haszon megtérítése mellett megmaradni, miből folyik, hogy az alp. által használt lakás után a helyi viszonyoknak megfelelő bérösszegnél magasabb összeg az alp. terhére nem állapitható meg az alapon, hogy azt bolttá átalakíthatta és emellett nagyobb bért elérhetett volna, a pajtára nézve pedig az elérhető volt bérösszeg csak akkor vétethetnék számításba, ha megállapítást nyert volna az, hogy alp. a pajtát annak ellenére, hogy azt bizonyos egyén megfelelő árban kivenni hajlandó volt, ki nem adta és ezzel a közös vagyon hasznában szándékosan vagy muhsztással kárt okozott; azonban a felebbezési bíróság ítéletében ily tények nem nyertek megállapítást, mert sem abból a