Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

62 A birtok jóhiszeműségének végpontja annyival kevésbbé tekinthetők rosszhiszemüeknek, mert i'elp.-ek nem bizonyították, hogy alp.-eket az ingatlanok átadására megelőzőleg felhívták s ezek az átadást megtagadták. C: A másodbiróságnak egyedül felp.-ek által az elvont haszonra nézve felebbezett Ítélete az abban fölhozott okokból és még annál fogva is helybenhagyatik : mert felp.-ek örökrészeik kielégítéséül a másodbiróság által alp.-ek javára megítélc összegeket fölvévén és ezen összegek a felp.-ek javára •d felp.-ek részére odaítélt ingatlanok becsértékéből le nem vonatván, annál kevésbbé lehet alp.-eket az elvont hasznok megtérítésében, a per indítását megelőző időre elmarasztalni, minthogy felp.-ek sem marasztaltattak el az alp.-ek javára megítélt összegek utáni kamatokban. (1886. ápr. 6. 6986. sz.) Hl Pozsonyi T. : Az ingatlan szűnt hasznának megtérítését a tulajdonos csak a rosszhiszemű birtokostól van jogosítva követelni s- ekként a felp.-i kereseti kérelemnek elbírálása csak annak a kérdésnek eldöntésétől függ, vájjon az alp. a keresetben jelzett időn át a felp.-ek tulajdonát képező ingatlant jó- vagy rosszhiszemüleg bírta és használta-e? Kétségtelen, hogy a mennyiben a felp. szűnt haszon megtérítése iránti követelését az ingatlan birtoka iránt folyamatba tett perben érvényesíthette volna, őt terhelte volna az alp. birtoklásának rosszhiszeműségére nézve a bizonyítás kötelezettsége. Ebből pedig következik, hogy a birtoklás rosszhiszeműségét a felp. köteles bizonyítani abban az esetben is, ha a szűnt haszon megtérítése iránti követelését nem a birtok iránt indított perben, hanem külön keresettel érvényesiti, mert általános jogelv szerint a birtok mindaddig jóhiszemünek vélelmezendő, míg annak ellenkezője be nem bizonyittatik. A felp.-ek azonban a jelen perben mi bizonyítékot sem hoztak fel annak bizonyítására, hogy az alp. a kereseti ingatlant a keresetben megjelölt 17 évi időszakon át rosszhiszeműen birta s használta volna, sőt ellenkezőleg, bár a bizonyítás őt erre nézve nem terhelte, az alp. nyújtott a per során tanú vallomásával részbizonyitékot arra, hogy ő a felp.-ek jogelődjének S. I.-nak egy 100 forintnál magasabb összegű tartozását a felp.-ek helyett kifizette és a kereseti ingatlant az ilykép keletkezett követelésének kamata fejében, tehát jóhiszemüleg birta és használta. Ezeknél az okoknál fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felp.-eket szűnt haszon megtérítése iránti keresetükkel el kellett utasítani. (1893. márcz. 24. 5667/1892. sz.) C. : A másodbiróságnak fentebbi keletű s számú ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. (1894. jun. 12. 5928/1893. sz.)