Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A birtokból folyó vélelmek 49 tűrésére, hogy felp.-nek a kérdés alatti takarékpénztári könyvecske mint annak tulajdoni, kiadassák. (1882. 25. 4440/1881. sz.) = Az a jogelv, hogy a névre szóló értékpapír tulajd'ona azé, a kinek nevén áll, csak jóhiszemű harmadik személyekkel szemben fog helyt. Közvetlen felek között e körülmény csak. vélelem, melynek ellenkezője bizonyítható. V. ÖL a 'C. 1885. máj. 12. 6869/1894. sz. alatt kelt ítéletével eldöntött jogesetet. Elömutatóra szóló értékpapír tulajdonosául annak birtokosa vélelmezendő. 129 Pozsonyi T. : Az elsőbiróság a per adatai alapján helyesen állapította azt meg, hogy a per tárgyát képező1 s jelenleg az alp. birtokában levő takarékpénztári betéti könyvecske a felp. nevére van kiállítva. E szerint a tényállás tisztázva lévén, elbírálandó volt az a jogkérdés, hogy a kérdéses takarékpénztári könyvecske, szeműén az ismertetett tényállással, az alp. tulajdona-e vagy pedig a felp.-é. Általánosan elfogadott jogelv, hogy az elömutatóra szóló értékpapír tulajdonosául annak birtokosa vélelmezendő. Ha tehát a szóban forgó betéti könyvecske elömutatóra szóló értékpapírnak volna minősíthető, ez esetben a felp. tartozott volna bizonyítani azt, hogy az elhelyezett 300 forint s az arról kiállított és jelenleg 180 forintról szóló betéti könyvecske az ő tulajdona s ahhoz alp. rosszhiszemmel jutott. Minthogy azonban a névre szóló értékpapír tulajdonosának az tekintendő, akinek nevére az kiállítva van s eszerint az nem is tartozik a bemutatóra szóló értékpapírok közé : minthogy továbbá a takarékpénztárak által a betétek elfogadása alkalmával tett az a kikötés, hogy a betéti összeg, amennyiben az nem fentartással helyeztetett el, a betéti könyvecske felmutatójának a személyazonosság kutatása nélkül fog kiszolgáltattatni, egyedül a betevő és a takarékpénztár közti jogviszonyt szabályozza, ellenben nerr. tekinthető oly szerződési feltételnek, amelynél fogva a takarékpénztári könyvecskének jogi természete változást szenvedne: kétségtelen, hogy a felp. által tulajdonául igényelt takarékpénztári könyvecske már egyedül azon oknál fogva, mert az nevére van kiállítva, az ő tulajdonának vélelmezendő, amely jogi vélelemmel szemben az alp.-t terhelte volna a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a betétként elhelyezett 300 forint az övé volt, avagy hogyi a felp. a takarékpénztári könyvecskének tulajdonát reá átruházta. Az alp. azonban meg sem kísérelte bebizonyítani ezeket a döntő fontosságú ténykörülményeket, miért is az elsőbiróságnak Ítéletét a már felhozott indokokból s ezeken felül még azért is helyben kellett hagyni, mert a felp. tanúinak vallomásával is támogatást nyert a betéti könyvecske minőségéből vont, illetve annak jogi természetére alapított vélelemnek helyessége. (1900. márcz. 14. 1478. sz.) — C. : hh. (1900. nov. 28. 3222. sz.) Döntvénytár. 4