Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Holttányilvánitás 21 60 C; A kihallgatott tanuk vallomásai szerint a Dunára indult s azóta eltűnt T. Katalin csak a murva hajóról, még pedig életveszélyes körülmények között moshatná meg ruháit a Dunában, következőleg jelen esetben a prdts 523. §-a c) pontjának helyes alkalmazása mellett a holttá nyilvánítás kimondandó volt. (1886. nov. 30. 6075. sz.) 61 Egri tsz.: Az 'eredeti családi értesítővel igazolva van, hogy D. J. Egerben 1798 okt. 26-án szül. és a csatolt helyhatósági bizonyítvány szerint tartózkodási helye születése óta teljesen ismeretlen. Tekintve, hogy D. J. a «Budapesti Közlöny»-ben háromszor megjelent hirdetmény folytán e törvényszéknél nem jelentkezett, sem életben létéről más módon értesítés nem érkezett, ezeknél fogva D. J. elhalálozását, tekintve, hogy születésétől számítva 80 év már elmúlt és tartózkodási helye születése idejétől ismeretlen, bebizonyitottnak kellett kimondani. Elhalálozása napjául tehát a 80-ik év eltelte utáni nap, vagyis 1878. okt. 27. napja volt megállapítandó. — C: hh. (1891. febr. 24. 9990/90. sz.) 62 C.: Annak bizonyítása, hogy a jogosított abban az időben, a melyre esőleg nyugdijat követel, életben van vagy volt, azt terheli, a ki az életben léteit állítja. Felp.-ek azonban e bizonyítást meg sem kisérlették, hanem hivatkoznak a D:/: a. holttá nyilvánítási ítéletre, melyben jogelődjük elhunyta napjául 1885. ápr. 15. lett megjelölve. Tekintve, .hogy a holttá nyilvánítás csak vélelmet állapit meg, a hazai jog szerint azonban valamely eltűnt személynek sem életben léte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem bizonyítandó, tekintve, hogy e szabálytól eltérőleg kivételt csak az 1868: LIV. t.-cz. 522. §-ában felsorolt két eset képez, az ezekben hozott holttá nyilvánítási ítélet tehát csak a hivatkozott szakaszbaji felsorolt jogviszonyokra bír hatálylyal, ellenben arra nem nyújt bizonyítékot, ho\gy a holtnak nyilvánított valóban és éppen az ítéletben megjelölt napon halt meg, az a döntő körülmény, hogy F. Gy. 1885. ápr. 15-ig élt és e napig nyugdijat követelhetett, be nem bizonyittatott, miért is felp.-eket elutasítani kellett. (1889. okt. 16. 1222. sz.) Kérésére jogosítottak. 63 Smsz.r A hagyományos is kérheti az eljárás folyamatba tételét. (19853/1874. sz.) 64 Lfi.: Az a kérdés, vájjon a kérvényező az elhunyt egyén kizárólagos örököse-e, nem a holttányilvánítási, hanem a hagyatéki eljárásban döntendő el. (6749/1879. sz.) 65 C: Eltűnt egyén holttá nyilvánítását nem kérheti az, a ki örökösödési jogát szerződésre alapítja. (1889. jun. 25. 4253. sz.)