Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Görög-keleti egyház hitközségi vagyonának felosztása 221 szakítva a százados szokással, templomi szervezettel és nemzetiségi particularismussal, nem tiszta görög, hanem vegyes görög-román egyházat akartak létesíteni. Ezt azonban nem sikerült a felp.eknek bebizonyítani; sőt ellenük szól azon általuk felmutatott okiratok nagyobb része is, melyek az alapítás történetét tüntetik fel. Itt mindenekelőtt tisztába kell jönni felp.-ek egy állításával, a perbeli többnyire hivatalos okiratban annyiszor előforduló «görög» szó jelentőségére nézve. Állítják felp.-ek, hogy Erdélyben szokás vála minden görög-keleti vallásut és minden kereskedőt görögnek nevezni, s hogy ehhez képest a perbeli okiratban is a «görög» nem nemzetiséget, hanem görög-keleti hitfelekezetet, majd meg kereskedői foglalkozást jelentett volt. De ez nem fogadható el. Erdély törvényhozása a görögöket és oláhokat saját nevükön nevezte, mindig megkülönböztetve őket egymástól nemzetiségük szerint. így az oláhokról rendelkezik Ap. C. P. I. Tit 8., 9. — P. III. Tit. 5., 53. — P. V. Ed. 38., 43., 44. ; azután a Comp. P. I. Tit 1., 9., 10. — P. III. Tit. 11. Emlékezik róluk az 1744 : VI. art. is és 'a' románt mindenütt következetesen oláhnak, Valachusnak nevezi, sehol görögnek. Ellenben görögökről szól az Ap. C. P. III. Tit. 70. art. 1. és itt őket a maguk nevén nevezi, megkülönböztetvén ugyanokét még a többi, szintén Törökországból bevándorolt és szántén kereskedéssel foglalkozott jövevényektől ; az örményektől, ráczoktól, bolgároktól is. Nemkülönben az 1791 : XXXYI. art., sőt az Ap. C. P. I. Tit. 1. még ott is, hol vallásfelekezetről van szó, az ugyanegy hitfelekezetü oláhokat és görögöket külön nevezi meg. («Ide nem értvén az oláh vagy görögök sectáján lévőket, kik pro tempore szenvedtetnek usque beneplacitum Principum et Regnicolarum.») Azon közjogi természetű perben is, mely* a görög companiák kiváltságai iránt a nagyszebeni s brassói görög companiák felperessége alatt a szász nemzet, illetve Xagy-Szeben és Brassó városok mint alp.-ek ellen az erdélyi 1811. évi országgyűlés előtt folyt és ott biráltatott el, az oláhok és görögök egymástól élesen megkülönböztetve fordulnak elő. (Erdélyország 1811. évi gyűlésének jegyzőkönyve ugyanott az Ítélet 419. és következő lapokon: «7-szer. Meg nem bizonyittatván az alp.-ek részéről, hogy a felp.-ek privilégiumok tartása ellen görög nemzeten kivül erdélyi lakos oláhokat vettek volna be compániájukba.») És amli a hivatalos okiratokat illeti, maga Adámovits püspök hivatkozik a Frohnius-féle vizsgálati jelentés 10. ivén Rákóczy György 1656. évi adománylevelének eme szavaira : «Cuidem itaque Brankovits et Correnith universum Ecclesiarum inter Graecos, Rascianos et Valachos existentem Episcopatum dandum et conferandum». Ugyanazon püspök ugyanazon vizsgálat folyamán (8. iv) fejtegeti, hogy az a görög, a ki házat vásárolt, nem lehetett többé tagja a görög compániának, hanem lett Civis graecus. De a per folyamán felmutatott számos okiratból is kitűnik kétségtelenül, hogy a «Cives graeci, Bürger - Griechen, griechische Kaufleute» kifejezésekkel mindig a görög nemzetiséget