Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)
A tulajdonostársak egymásközti viszonya 167 Közbirtokossági erdö. 246 Felperes mint a k. p.-i közbirtokosság képviselője lépett fel keresettel, s alperestől, az az által a közbirtokosság erdejéből elvitt fáknak értéke megtérítését követelte. A perbeli képviselet jogosultsága igazolására hivatkozott a volt úrbéresek választmányának jegyzőkönyvére, amely szerint a per vitelére megbízatott. Az alperes tagadván a közbirtokosságnak létezését, s azt, hogy a felperes annak képviseletére jogosult, viszontkeresetet emelt a letarolt fák letarolási költségeinek megtérítése iránt. A felebbezési bíróság az erdőt, honnét a fa letaroltatott, közbirtokossági erdőnek tekintvén, a felperest a képviseletre jogosultnak mondotta ki, az alperest viszonkeresetével elutasította. Az alperes felülvizsgálati kérelmére a C. a felperes kereshetőségi jogosultságát szintén elismerte ugyan, de a viszonkeresetre nézve a felebbezési ítéletet feloldotta a következő indokokból: A felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint, alp.-ek a felebbezési biróság előtt megtartott tárgyaláson tagadták, hogy a C. D. képviseletében felp.-ként fellépett k. p.-i közbirtokosság léteznék és hogy C. D. az emiitett közbirtokosság képviseletére jogosult. A felebbezési biróság ezzel szemben az emiitett közbirtokosság létezését, perképességét, C. D.-nak a közbirtokosság képviseletére való jogosultságát az alapon fogadta el, mert arra az erdőre, amelyről alp.-ek a keresetben megjelölt fákat elvitték, a tulajdonjog a k. p.-i 288, sz. tjkvben B. 17—862. sorszám alatt előforduló bejegyzés szerint, részben a volt úrbéri birtokosságot illeti, s mert a közbirtokosságtól nyert megbízást az 1897. évi szeptember hó 26. napján felvett jegyzőkönyv bizonyítja. A felebbezési bíróságnak az a felfogása, hogy már magában véve az, hogy a tjkvben B. 17—862. sorsz a. előforduló tulajdonosok mint volt úrbéri tulajdonosok vannak bejegyezve, elegendő alapul szolgál arra, hogy az erdő közbirtokossági erdőnek tekintessék, téves ugyan, mert a volt úrbéresek erdeje, a közbirtokossági erdő elnevezése alá az 1879. évi XXXI. tcz. 17. §-a értelmében csak akkor vonható, ha az úrbéri rendezés alkalmával mint erdő-illetőség ment át a volt úrbéresek tulajdonába, mindazon által, minthogy C. D. felp.-i jogát megállapítja az a körülmény, hogy az iratoknál levő tjkv szerint a kérdéses erdő egy része a volt úrbéreseké, a ikiknek választmánya őt az 1897. évi szeptember hó 26. napján felvett jegyzőkönyv szerint a per vitelével megbízta s így tulajdonkép C. D. a tjkvben felsorolt volt úrbéresek megbízottjának és azok nevében fellépettnek tekintendő, és hogy különben is a közös vagyonnak mindenik tulajdonosa s így C. D. és az, őt megbízó társai is mint a kérdéses erdő tulajdonosai jogosítva vannak a közös osztatlan tulajdon tárgyául szolgáló erdő fáinak a birtokát megvédeni, az elfoglalt fákat illetve azok értékét a birlalótól visszakövetelni s e végett pert indítani, ezeknek figyelembe