Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

146 A tulajdonjog tartalma, alanya, tárgya szervi összefüggésben nem állott, azt állagának sérelme nélkül helyéről elmozdítani lehetett és azért az a kőlap a háznak nem tartozéka. A mérvadó anyagi jogszabály szerint ugyanis a dolog tartozék-jellege nem azon sarkallik, hogy a dolog! a fődologtól állagának sérelme nélkül elválasztható, hanem tartozék az a mellékdolog, miely) a fődologgal azzal a rendeltetéssel kapcsoltatik össze, hogy állandóan a fődolog czéljára ezolgáljon ; ilyen rendeltetéssel akkor is tartozék a mellékdolog, ha a fődologtól az állag sérelme nélkül (pl. kulcs, létra, tetőöntöző kanna, kut, vödör, malomkő, stb.) elválasztható. Az elsőbiróság előtt kihallgatott T. F. és H. K. tanú vallomása alapján megállapítja a tsz. az elsőbirósági ítélet tényállásának pótlásául azt a tényt, hogy az; a kőlap, aflnelynek kiadását a felperes az alperestől követeli, a ház előtti pad gyanánt szolgált és használtatott és igy az állandóan a ház czéljára volt rendelve, következéskép ez a kőlap a háznak a tartozéka s az alperes a házzal együtt a kőlap tulajdonjogát is megszerezte, mert jogszabály az, hogy a tartozék az elidegenítésből származó jogviszonyban a fődolog jogi sorsát osztja. (1899. szept. 16. E. 113.) = Az e határozatban kifejezésre jutó jogelv helyesebben van formulázva, mir.t az, a melyet az előző határozat tartalmaz; a tartozék ugyanis, annak e határozatban feltüntetett helyes fogalma szerint, e minőségénél fogva még nem eo ipso tulajdona a fődolog tulajdonosának; csak annyi áll, hogy a fődolog átruházásánál vélelmeztetik az, hogy a fődologgal együtt a tartozékok is átruháztattak. A tartozéknak más fogalmából indul ki pl. a végrehajtási törvény 149. §-a; ellenben annak a jelen határozatban kidomboritott fogalmát tartják szem előtt ugyanazon törvény 159. és 160. §-ai. 224 C: A kereseti ingatlanokra nézve az, hogy azok tulajdonjoga felperes kir. kincstárt illeti, a jogerőre emelkedett másod- és harmadbirósági Ítéletekkel meg lévén állapítva, jelen perben csak az ingatlanok birtoka, a felperesileg követelt haszonvételek és a viszonkereset képezheti a vita tárgyát. Ami a birtokot illeti, ezt alperes maga részére igényli, állítván, hogy a S. családot s eszerint őt is mint jogutódot azok birtoka és haszonélvezete megilleti, habár a fehér templomi posta állami kezelés alá jutott is, mivel a postát S. János titulo oneroso szerezte, s ő és jogelődei azt mint valódi és tettleges bü-tokosok, a kir. kincstár, mint csupán telekkönyvi tulajdonos ellenében elbirtokolták. Ezen ellenvetés azonban figyelembe nem jöhet, mert való ugyan a szerződés szerint, hogy S. János 1810. évben R. Teréziától a kérdéses földeket adásvétel utján szerezte, de nem külön, hanem a fehértemplomi postaállomással együtt, melynek azok elválaszthatatlan tartozékát képezték oly módon, hogy a földek haszonélvezetére csak az időnkint! postamesterek voltak jogosítva, kiknek azonban nem állott szabadságukban azokat elidegeníteni vagy örökösödés tárgyává tenni, miből folyik, hogy amennyiben jelenleg a S. családból a postát senki sem birja, de nem is bírhatja, mivel az állami kezelés alatt áll, a postaállomás tartozékát képező földek haszonélvezetére S. család tagjai, valamint alperes is többé mi joggal sem birnak, mert a haszon-