Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A tulajdonjog alanya 147 élvezetet szemben a telekkönyvi állapottal el sem birtokolhatták ; minek folytán a másodbiróság Ítélete a haszonélvezeti jog megszűntének elismerésére, a feljegyzés törlésére és az ingatlanok birtokba adására ez okokból hhagyandó volt. Ami a viszonkeresetet, különösen annak az 1600 frt vételárra vonatkozó részét illeti, figyelembe volt veendő az 1810. évi márcz. 19-én kelt S. János és R. Terézia fehértemplomi postamesternő közt létrejött adásvevési szerződés és az ezt megerősítő 1811. évben kiadott Z. a. intézvény: kitűnik ugyanis a szerződés 1. pontjából, hogy az eladás tárgyát a fehértemplomi posta képezte az ahhoz tartozó postatelekkel és az összes induxírialis rétföldekkel (überlásst die Poststation-Regale mit dem dazu anklebenden ganzen Post-Grund sammt dem Industrial- und Viehwachs-Grund) oly módon, hogy a 10,000 frt vételárból 6000 frt magára a postára, 4000 frt pedig ainnak a földek hozzácsatolásával eszközlött javadalmazására (dotatio) esett, mi kétségtelenné teszi, hogy S. János a postaállomás tartozékát képező földeket titulo oneroso szerezte. Bizonyitja ezt főleg a Z. a. intézvény, melyben kimondatott ugyan, hogy a posta sem el nem idegeníthető, sem örökösödés tárgyává nem tehető, de kimondatott az is, hogy S. ezen adományozás által megkapja azon jogot, hogy a postát 10 évi kifogástalan birtoklás után más, a postaszolgálatra alkalmas egyénnek eladhatja (auf das Postregale lediglich das Befugniss erlange, solches nach 10-jáhrigem untadelhaftem Besitze an ein anderes Individuum zu veráussern), miből kitűnik, hogy a család a postaföldekre nézve megnyerte azon jogot, hogy akkor, midőn a postaállomás másnak conferáltatott, ugyanannak a földeket eladhatta. Tekintettel, pedig, hogy az által, miszerinti a fehértemplomi postaállomás állami kezelés alá jutott, alperestől elvonatott a lehetőség a postaföldeket eladás utján érvényesíteni s a befektetett pénzösszeget visszakapni; tekintettel továbbá, hogy a postaállomással együtt a postaföldek is a kir. kincstár birtokába visszakerülnek, nemcsak méltányos, de igazságos is, hogyi a 'földekért alperes jogelőde iáltal fizetett vételárt a [kincstár megtérítése: és pedig annál inkább, mert a csatolt postaigazgatósági körrendeletből kitetszik, hogy amennyiben (titulo oneroso) megszerzett postáknak azok tekintendők, melyek az illető postamester birtokába adásvétel utján jutottak s melyekben! a vételár ki volt téve és melyek az állam részéről jóvá hagyattak,, a fentjelzett szerződéssel megvett posta ilyennek tartandó, mivel abban a most mondott feltételek mind megvannak. Ezek ellenében nem jöhet tekintetbe az, hogy alp. jogelődei a postaföldeket örök áron meg akarták szerezni, valamint az sem, hogy a törzslapokon a fönnebbi feltételek kitéve nincsenek, mert azok alp. jogelődének megkérdezése nélkül szereztettek, s nincs kimutatva, hogy ő azok tartalmát elfogadta és Z. alatti intézvényben biztosított jogairól lemondott De továbbá meg volt állapítandó a viszonkereset II. tétele c) pontjából a szántóföldeknek szőlőkké eszközlött átalakításáért felszámított összegekből 3000 forint, vagyis 15 hold szőlő után az átalaki10*