Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

122 Birtok 88. számu tiszai átvágás kibővítése és ezzel kapcsolatos védtöltés építéséhez szükséges íöldmunkálatok teljesítése czéljából elfoglalta, ezen területen munkás-lakokat, gépházat, műhelyet épített, a iöld szállítására síneket rakott le és az egész területen kocsikkal minden irányban közlekedett, ily módon felp.-eket a terület használatából kiszorította, s minthogy alp. egyáltalán nem állította, hogy a foglalás felp.-ek beleegyezésével történt volna, a birtokháboritás tényét megállapítani, azonban arra tekintettel hogy a B) alatti haszonbéri szerződés szerint felp.-ek haszonbérlete folyó évi február hó utolsó napján lejárt: s igy a használati jogba való visszahelyezés már ezidőszerint helyt nem foghat, a visszahelyezésre irányzott kérelmet elutasítani kellett. Az elsőbirósági Ítéletnek1 a kártérítés felett rendelkező részét a kitett értelemben szintén meg kellett változtatni, mert kétségtelen, hogy a visszahelyezési keresetnek a birtokháboritás által okozott kár megtérítése jogszerűen tárgyát képezi, s (kétségtelen az is, hogy felp.-ek a hasznok élvezetében alp. egyoldalú ténye által akadályoztatván, ebből felp.-eknek kára származott, a mely kárnak mennyisége a szakértők részéről bemondott kármegállapitás középmértékét véve alapul, holdankint 4 forint 662A krban tekintendő megállapítottnak, ami az egész peres terület után 1502 forint 66 krt tesz. (1890. márcz. 13. 6069. sz.) C. : A másodbiróság ítélete nem neheztelt részében érintetlenül marad, az alp. átall neheztelt részében pedig megfelelő indokai alapján helybenhagyatik. (1890. jul. 10. 5105. sz.) = Hasonló C. 1888. jun. 7. 2630. sz., C. 1884. ápr. 18. 6592. sz. Elvont haszon megítélése a sommás visszahelyezési perben. 196 Hajdúböszörményi jbg. : Jóllehet felp. alp. tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a részére kiosztott két becshold birtokába bíróilag bevezettetett volna és ezt nem is bizonyíthatta,, a mennyiben köztudomás szerint a határban folyamatban levő birtokrendezési munkálat mind ez ideig nincsen hitelesítés és birói átadással befejezve ; tekintve azonban, hogy tanuk vallomásával törvényszerűen beigazoltatott, miszerint felp. 1887. évben a két csorda-legelőt tényleg birtokolta is az által, hogy két darab marhát járatott a csorda-legelőre, minthogy alp. maga beismerte, hogy felp.-t folyó évi április havában azon joga gyakorlatában az által, hogy a legelő használatából kizárta, önhatalmúlag megháborította, mindezek szerint felp. keresetének a törvényszerű birtokláson nyugvó jogalapja begyőzve lévén, keresetét megállapítani kellett, mert alp. ama ellenvetése, hogy az egy évi csendes birtoklás kimutatva nincsen, a tanúvallomások által, melyek szerint felp. a csorda-legelőt 1887. évi tavasztól késő őszig használta, annyival inkább megezáfoltnak volt tekintendő, mivel a legeltetési időszak alatti használat az egy évi birtoklást kétségtelenül megállapítja, különösen pedig azért is, mert alp. sem tagadta, hogy felp.-t csakis a folyó lév április havában háborította meg a legelő birtoklásában. A visszahelye-