Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

202 Dologi jog. res "terület a volt úrbéresek és kivételesek illetményei fejében ki nem adatott, hanem a felperes volt földesuraságot megillető vásárjog gyakorlására szolgáló vásártérül a volt földesuraságnak megmaradt birtokából hasittatott ki és mint ilyen a földesúri birtokok közé vétetett fel, de a telekkönyvi helyszínelésből kihagyatott: ugyanazért a peres területre nézve felperes tulajdonjogát az itt felhozott okokból a Curia is megítélte. A másodbiróság ítéletének a felperes tulaidonjoga korlátozására vonatkozó rendelkezését a Curia — az Ítélet e részbeni megváltoztatásával — azért mellőte, mert a felperest, mint a vásárjog tulajdonosát egyedül az a kötelezettség terheli, hogy a vásár megtartására szolgáló alkalmas területről gondoskodjék attól azonban, hogy az e czélra általa kijelölt területet a viszonyok változása esetén az illetékes közigazgatási hatóság hozzájárulásával más helyre áthelyezhesse, el nem zárható. Már pedig tulajdonjogának a másodbiróság Ítélete szerinti korlátozása felperest most érintett jogától végleg elzárná. (5687/1910. sz.) 310. A volt úrbéresek összeségét illetett italmérési jog után járó regál^ártalanitási összeg nem a politikai községet, hanem a volt urbé* rések egvetemét illeti ugyan, azonban az ennek javára szóló kötményezítt kötvények a politikai községnek adandók ki. Felperesek arra alapítják keresetüket, hogy a megielölt ingatlanok, követelések és értékpauirok az n—i volt úrbéresek összességének osztatlan közös tulajdonai. Minthogy felperesek a C) alatti szerint n—i volt úrbéri birtokosok és kereseti igényeiket nem a magnk iavára, hanem az n—i volt úrbéresek egyeteme részére érvényesitik, erre pedig bármely volt úrbérest, mint az osztatlan közös úrbéri vagyontárgyakhoz szintén iogosult felet a kereseti jog mgilleti, az alperesnek a kereseti jog ellen emelt kifogása elvetendő volt. Az 1853 márcz. 2-án kelt 51. számú úrbéri nyiltparancs 4. §-a s az 1871:LIII. t.-cz. 3. §-a értlmében az úrbéri jobbágy- és z^ellértelkekkel a volt telkes jobbágyok és volt úrbéri zsellérek tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönített vagy jövőben törvényes uton elkülönítendő legelők és azon erdők, amelyek nekik úrbéri faizás fejében úrbéri jobbágy- és zsellértelkeik után illetménykép kiadattak vagy kiadatni fognak. Már pedig az n—i úrbéri rendezési és tagositási perben létrejött bírói egyezség szerint a volt telkes jobbágyoknak és volt úrbéri zselléreknek legelő és erdőilletményeik úrbéri jobbágy-és úrbéri zsellértelkeik után adattak ki, amint ez az uj állapotot feltüntető földkönyvből is kitűnik. Ezekből az is megállapítható, hogy erdő- és legelő-illetményekben a lelkész, tanító és községi jegyző is részesültek, bizonyos területek pedig közös használatra adattak ki, ellenben az alperes