Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Úrbér és birtokrendezés. 203 község, mint ilyen, részére sem legelő- sem erdő nem osztatott ki és a községnek ingatlan vagyona nem volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az n—i 108. számú telekkönyvi in­gatlanok közül azokra, amelyek a volt úrbéresek (telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek) részére adattak ki, de általuk közösben hagyat­tak, tévedésből jegyeztetett be a tulajdonjog az alperes politikai község javára. Ilyen ingatlanok a földkönyv és birtokkönyv szerint 1770., 1084. stb. szám alatt felvett területek, melyek azonosak a 108. számú telekkönyvben 1139., 1283. helyrajzi szám alatt előforduló rét-, legelő- s erdőrészletekkel. Ezen ingatlanokra az n—i volt úr­béresek javára a tulajdoni és birtokjogot annyival inkább meg kel­lett Ítélni, mert az alperesnek az úrbéri birói egyezségre vagy a közte és a volt úrbéresek egyeteme közt a tulajdonjog átruházására nézve létrejött jogügyletre vissza nem vezethető birtoklása nyilván csak a volt úrbéresek összességének szervezetlenségéből folyó czél­szerüségen alapulhatott, amelyet a volt úrbéresek bármikor meg­szüntetni jogosítva voltak és mert a birtoklással járó jövedelem különben is tulnyomólag a volt úrbéresek érdekében használtatván fel, alperesnek a volt úrbéresek czéljait jelentékenyebben szolgáló birtoklása elbirtoklást nem eredményezhetett. A takarékpénztári betétek és adósleveleken alapuló követelések az n—i volt úrbéresek javára a fentiek szerint megítélt osztatlan közösségben levő erdő egy részéről kitermelt fa értékesítéséből keletkezett jövedelemből származván, ezeket az n—i volt úrbéresek részére a másodbiróság helyesen ítélte meg. Az n—i 108. számú telekjegyzőkönyvben felvett pásztorház, kert, faiskola, malomut azonosak az uj állapotot tartalmazó föld­könyvben 81., 82. stb. sz. területekkel és rendeltetésüknél fogva kö­zös használatra szánt területeknek tekintendők, s mint ilyenek, a községi vagyonhoz tartoznak. Ezekre nézve tehát a felpereseket ke­resetükkel elutasító elsőbirósági ítéletet kellett helybenhagyni. A kir. Guriának 51. sz. döntvénye szerint az úrbéri jogon gyakorolt italmérési jogért megállapított kártalanítási összeg a volt úrbéresek összességét illeti ugyan s annak javára állítandó ki a kötményezett kötvény is, de az a politikai községnek adandó ki. A volt úrbéresek tehát felléphetnek jogszerűen keresettel az iránt, hogy a kötvény az ő javukra átirassék; tekintve azonban, hogy ke­resetük nem irányult annak birói megállapítására, hogy a kötvény jövedelme mely czélokra lesz fordítandó: a kir. Guria a másodbi­róság ítéletéből mellőzte a czélnak megjelölését. C. 1911 febr. 23. 3865/910. sz. I. p. 1 A Curia 51. sz. teljes-ülési döntvénye (1891 január 13.) szerint azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott: az ezért megálla­pított kártalanitási összegre a tulajdonig .a volt úrbéreseket illeti. A megál­lapított kártalanitási összeg azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Gl. I. 514. lap Az 1846/7. évi erdélyi V. t.-cz. alapján hasonló határozatot hozott a Curia 2114/906. sz. a. Dtár IV. f. V. 107.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom