Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

180 Öröklési jog. a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye szerint 1017 K 50 fül. értéket képviseltek, a 400 K tényleges ellenérték levonása után az L r. alperes az E) a. szerződéssel 617 K 50 fül. ajándékoztatott meg. Az F) a. szerződésben az örökhagyó részére kikötött és a szerződés szerint különben is csak „az átruházott vagyon keretében" teljesitendő tartás szintén nem képez ellenértéket, mert az az átruházott és már korábban kapott vagyoni jövedelméből teljesíthető volt s igy ennél a szerződésnél is valóságos ellenértéket csak az az összeg képez, a mit az I. r. alperes az örökhagyó adósságai fejében kifizetett. Ez pedig az alsóbiróságok helyes megállapitása szerint a németbogsáni takarékpénztárnak kifizetett 400 K, a mihez még 170 K 52 f temetési költség járul. Az átruházott s a románresiczai 69. sz. tjkvben 83/b, 2., 359 /b.5 708/a., 805/a. hrsz. alatt felvett ingatlanok felerészének az átruházáskori értéke a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye szerint 1097 K 50 f volt, melyből 570 K 52 f valóságos ellenérték levonatván, ezzel a szerződéssel az I. r. alperes 526 K 98 f erejéig ajándékoztatott meg. Az összes ajándék értéke ezek szerint 1144 K 48 f-t tevén ki, ennek fele, vagyis 572 K 24 f az az összeg, a mi a felpereseknek, mint a néhai S. J. egyedüli örököseinek jár. (1910. deczember 9-én 2002. sz.) Amig a jelen esetben a Curia azon állásponton van, hogy az ágyassági viszonyból folyóan teljesített gazdaasszonyi szolgálatokért díjazás nem követelhető, 4G70/909. és] 5394/909. sz. határozatában. (Gr. XVII. 246. 1. és Gr. XVI. 277. 1.) ellenkező álláspontot foglalja el. Az állandó joggyakorlat, hogy a megajándékozott az ajándék erejéig ia köteles részért felel. 278. A családi kötelékben lévő személyek javára különböző időkben tett ajándékozásokra nem1 nyer alkalmazást az a jogszabály, hogy a köteles részért elsősorban az utóbb megajándékozott felel, hanem az ilyen megajándékozott személyek a nekik ajándékozott vagyon irányában együttesen felelősek. (Curia 1911 április 26. 5713/910. sz. a. I. p. t.) A leszármazók megajándékozása esetében a megajándézottak részéről a sortartás kifogása sikerrel nem érvényesíthető. C. 885/910. I. p. t. (Gr. XVII. 174. 1.). Lásd még erre vonatk. C. 2734/909. (Gr. XVI. 194. 1.) és az itt ösz.-^eállitott joggyakorlatot. 279. A kötelesrész az örökhagyó halálakor fennállott vagyoni állapot értékéből számítandó ki; ha tehát a hagyatékban megvolt sértések örökhagyó halála után alperesnél hullottak el, ez a körülmény a kötelesrész kiszámítására nincs befolyással és nem szolgálhat okot arra, hogy a sertések értéke mellőztessék. — Az örökhagyó által kielégített örökös az örökségi kapcsolatból kiesik akként, hogy sem az örökös, sem a neki