Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

Í8 A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben elnöke az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem sértette meg a következő okokból: Az 1874. évi XXXIII. t.-czikk 75. §-ának utolsó bekezdése szerint azon választók, kik szavazásra akkor nem jelentkeztek, amikor a megállapított sorrend szerint azon községen, vagy városrészen volt a sor, a többi választóknak szavazása után szavazhatnak, — az 1899, évi XV. t.-czikk 159. §-^a pedig akként rendelkezik, hogy miután minden község, vagy városrész a megállapított sorrend szerint szavazott és szavaztak, vagy szavazásra felhivattak azon községek, vagy városrészek is. melyek a megállapított sorrendben meg nem jelentek, a választási elnök legalább egy órai és két órán tul nem terjedhető határidőt tüz ki a szavazásra való jelentkezésre. Ez utóbbi rendelkezés, mely szerint a határidő a szavazásra való jelentkezésre tűzetik ki, nyilván feltételezi, hogy a záróra oly választóknak a szavazásra való jelentkezésére vonatkozik, akik az utolsó község leszavazásakor nem voltak jelen, ellenben azokra a választókra nézve, kik községük sorrendében nem voltak jelen, de a következő községek szavazása közben az utolsó község leszavazásáig már megjelentek, abból a ezélból, hlogy szavazásra jelentkezzenek, záróra kitűzésének szüksége fenn nem forog, és igy a fentebb idézett két törvényhely egybevetéséből következik, hogy az utóbb emiitett választók a községek leszavazása után közvetlenül, tehát a záróra kitűzése előtt, szavazhatnak, annyival inkább, mert az 1899. évi XV. t.-czikk 159. §-a az 1874. évi XXXIII. t.-czikk 75. §-a utolsó bekezdésének idézett rendelkezésével szemben nem tartalmaz tilalmat arra nézve, hogy ily választók szavazata a záróra kitűzése előtt elfogadtassák. (Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 206/902. cur. bir. szám alatt.)1) Nem volt figyelembe vehető a kérvényezőknek az a kifogása sem, hogy az első szavazatszedő küldöttség jegyzőkönyvében nincs kitüntetve az, hogy a záróra kitűzésekor ki volt az utolsó szavazó és az ezen küldöttségnél leadott szavazatok száma tévesen van bejegyezve a jegyzőkönyvbe, mert az emiitett hiány pótolva van, a szavazatok száma pedig a központi választmány 72/910. jkvi 230/910. kpv. sz. határozatával utólag kiigazittatott. Ezeknél fogva az 1899. évi XV. t.-czikk 3. §-ának 26. pontjában foglalt érvénytelenségi ok fennforgása nem volt megállapítható. De nem volt fenforgónak elismerhető az ugyanazon törvény 3. §-ának 8. pontjára alapított érvénytelenségi ok sem. Az izgatás minden adott esetben a fenforgó körülmények mérlegelésével ítélendő meg. A jelen esetben sem a kérvény szerint gyülekezetben nyilvánosan élőszóval elmondott kifejezések, sem a becsatolt hírlapi számokban foglalt kitételek, ha azok valósága bizonyittatnék is, nem tekinthetők a zsidó hitfelekezetü választó polgárok elleni gyűlöletre való *) Gr. V. 46. 1.