Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben 17 vállnak tulajdonított állításokat s azt, hogy a kérvényezők által Ralkovszky István terhére felhozott szóbeli és nyomtatványbeli kitételek a rom. kath. hitfelekezetnek a zsidók elleni gyűlöletre való izgatását foglalnák magukban s alikalmasak volnának a gyűlölet felkeltésére. Előadja, hogy ezek a kitételek hétköznapi szólamok, melyek lehetnek illetlenek, gúnyosak, népiesek, durvák, de nem hathatnak liözre oly lelki izgalom felidézésére, mely a gyűlöletet vonhatná maga után. Becsatolja a „Rábaközi Közlöny"-nek több rendibeii számát annak igazolására, hogy Rakovszky Istvánt a választás előtt megjelent s a tárgyaláson felolvasott czik'kekben folyton ingerelték, s ezzel indokoltnak lenne vehető még az is, hogyha Rakovszky István ezeknek a becsmérlő czilkkeknek hatása alatt az ellenpártról, a választókról s a zsidókról a jó Ízléssel össze nem férő módon nyilatkozott volna. A kérvény I. tótele alatt megjelölt, az 1899. évi XV. t.-czikk 3. §-ának 26. pontjában foglalt érvénytelenségi okra fektetett kérelem alaptalan. Ugyanis a most emiitett törvény 3. §-ának 26. pontja szerint a választás érvénytelen s annak megállapítása kérvény utján kérhető, ha ezen törvény 159. §-ának a záróra kitűzésére vonatkozó ^rendelkezései megsérttettek és amellett kimutattatik, hogy azon időpontban, midőn a záróra a törvény szerint kitűzendő lett volna, a képviselőre legalább annyi érvényes szavazat le nem adatik, amennyi a választói névjegyzékben foglalt összes választók általános többségének megfelel. Elsősorban tehát eldöntendő az a vitás 'kérdés, vájjon a záróra a törvény rendelkezésének megfelelően tüzetett-e ki, vagy sem. Ennek a kérdésnek eldöntésére az J.899. évi XV. t.-czikk 159. §-ának s ezzel kapcsolatban az 1874. évi XXXIII. t.-czi'kk 75. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése irányadó. A kérvényezők, amint már fentebb előadatott, e tekintetben hivatkozva az 1899. évi XV. t.-czikk 159. §-ára, vitatják, íhogy a jelen kérvénynyel megtámadott választás alkalmával a záróra az első szavazatszedő küldöttségnél akkor volt volna kitűzendő, amidőn a központi választmány által megállapított sorrendben Jóbaháza, mint utolsó község, utolsó szavazója Konrád Rezső választó leszavazott, dr. Baditz Lajos választási elnök azonban, aki ezen szavazatszedő •küldöttségnél mint elnök közreműködött, nem a jelzett időpontban, hanem egy félórával később tűzte ki a zárórát. Nem vitás az, hogy a megállapított sorrend szerint az ezen szavazatszedő küldöttséghez beosztott községek közül Jóbaháza utolsónak volt kijelölve, az sem vitás, hogy e községnek utolsó szavazója Konrád Rezső választó volt, hogy utána a szavazási rovatos ivek tanúságaiként még az ugyanott 939—967. tételek alatt bejegyzett választók szavaztak és hogy a küldöttség elnöke a zárórát nem Konrád Rezső leszavazása után nyomban, 'hanem a 939—967. tételek alatt felsorolt s az egyes községektől elmaradt választók leszavazása után tűzte ki. A zárórának e'kkénti kitűzésével azonban a küldöttség Döntvény JXVII. 2