Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

160 Közvégrendelet végrendeletet tartalmazó borítékot hivatalosan le nem pecsételte, a borítékot átfűző zsinórral egyúttal magát a végrendelet is át nem fűzte, a zsinórt hivatalos pecséttel a jegyzőkönyvhöz való ragasztáson felül a borítókhoz hozzá nem erősítette; és a végrendelet letevőjét a végrendelet szerkesztését szabályozó 23. §-ban meghatározott szabályok betartására nem figyelmeztette. Eltekintve attól, hogy az id. t.-cz. 23. §-a szabályaira való figyelmeztetésnek elmulasztása, a különben szabályszerűen szerkesztett végrendeletnek érvényét egyáltalán nem érintheti, a kereset alapjául vett egyéb körülmények is a végrendeletnek érvénytelenítésére indokul nem szolgálhatnak; mert nem vitás, hogy a végrendelet szerkesztése és a közjegyző kezeihez történt átadása tekintetében az id. t.-cz. 23. §-ának szabályai betartattak. Eszerint tehát a végrendelet alapjában érvényesnek lévén tekintendő, annak joghatályát a letéteményezés körül a közjegyző részéről elkövetett csakis oly lényeges mulasztás okából lehetne sikerrel megtámadni, mely mulasztás magát a peres végrendeletet az eredetivel való azonossága tekintetében aggályossá tenné, amenynyiben az id. 23. §. mellett felállított és kizárólag a közjegyző eljárását szabályozó 24. §-ban foglalt rendelkezésnek egyedüli czélja az, hogy a közjegyzőnél letéteményezett végrendeletnek azonossága biztosittassék és kicserélésének lehetősége megakadályoztassék. Már pedig a végrendelet kicserélésének lehetősége ki volt zárva; mert a végrendelkező a végrendeletet a borítékba maga tette belé és a borítékot ő maga saját pecsétjével pecsételte le olykép, hogy a pecsét feltörése nélkül a végrendelet kivehető nem volt, minélfogva a végrendeletet tartalmazó borítéknak még ezenfölül hivatalos lepecsételése is szükségtelen volt, annál is inkább, mert a 24. §. ebbeli rendelkezése, a §. szövegéből kivehetőleg csak olyan végrendeletnél alkalmazandó, melyet a közjegyző maga zár be a borítékba. Minthogy pedig a közjegyző az ekként átvett és a végrendeletet tartalmazó borítékot, azon keresztülfüzött zsinórral a felvett jegyzőkönyvhöz tényleg oly módon pecsételte, hogy annak eltávolítása és mással való helyettesítése, akár pedig a végrendeletnek a bontókban való elcserélése kizártnak tekintendő, és minthogy ez irányban az egész eljárás folyama alatt aggály fel sem merült, a kir. tábla a közjegyzőnek azt a mulasztását is, hogy a borítékkal együtt, az abban volt végrendeletet is nyilván véletlenül át nem fűzte és a zsinórt a boritókhoz hozzá nem pecsételte, a végrendelet érvényére befolyással nem biró oly lényegtelen körülményeknek tekinti, melyeknek alapján a végrendelet joghatályát sikerrel megtámadni nem lehet. C: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helyfbenhagyija. (C. 1910. április 27. 1807/910. sz, I. p. t. — Azonos G. 1353/1910.)