Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

04 A m. kir. közigazgatási bíróság rébe kell hogy tartozzék, amely hatóságok az illető főtárgy (adó-, illeték- és egyéb köztartozás) jogosságának és mértékének tekintetében törvény szerint határozni hivatva vannak. A kérdéses adónak, illetéknek és egyéb köztartozásnak jogosságától függ kétségtelenül az ugyanezekre vonatkozólag alkalmazásba vett behajtási fokozatok után járó behajtási illetéknek jogossága is; a behajtási illetéknek mértéke pedig az 1883. évi XLIV. törvényczikk hivatkozott 75. §-a szerint annak az adó-, illeték- és egyéb köztartozásnak a mértékétől függ, amelynek, mint hátraléknak, behajlási czéljából a kérdéses behajtási fokozatok alkalmazásba vétettek. Éhez járul még az a kétségbevonhatlan körülmény is, hogy a behajtási illetékek jogossága az alkalmazásba vett behajtási fokozatoknak törvényes és szabályszerű voltával is szoros kapcsolatban áll, amennyiben világos, hogy ha az 1883. évi XLIV. törvényczikk 54. §-ának utolsó bekezdésében biztosított jogorvoslati eljárás a behajtási fokozatok alkalmazásánál netalán törvényellenességeknek, vagy szabályellenességeknek az előjöttét igazolná: az ezek következtében hatálytalanított ily behajtási lépések után a behajtási illetékek jogosan fentarthatók szintén nem lehetnének. Ez előadottakból pedig szükségképen kell annak az elvnek következnie, hogy amint az alsóbb fokokban a behajtási illetékek jogossága és mértéke kérdésében azoknak a hatóságoknak kell határozniok, amelyek a kérdéses behajtási illetékeknek alapját képező adó-, illeték- és egyéb köztartozásnak jogossága és mértéke felől, nemkülönben amelyek a behajtási fokozatok alkalmazásánál azok törvényességének és szabályosságának kérdése felől határozni törvény szerint hivatva vannak: ugy a behajtási illetékek jogosságának és mértékének végső fokban leendő elbírálását se lehet jogosan más szervnek a hatáskörébe utalni, mint amelynek hatásköre a kérdéses behajtási illetékek alapját képező adó-, illeték- és egyéb köztartozás jogosságának és mértékének, nemkülönben a behajtási fokozatok alkalmazásánál netalán felmerült törvényellenességeknek és szabályellenességeknek végső fokban való elbírálása hivatva van. Ez pedig — figyelemmel az 1896. évi XXVI. törvényczikk 81. és 82. §§-aiban foglalt rendelkezésekre s különösen a 81. §. III. pontjában, valamint a 82. §. II. pontjában, nemkülönben I. pontjának 5. alpontjában foglaltakra, — csak a magyar királyi közigazgatási bíróság lehet, és pedig anynyival inkább, mert, — mint amiképen az előtt fennállott magyar királyi pénzügyi közigazgatási bíróságnak az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményébe 1171., 1422. és 1767. sorszámok alatt felvett határozataiból is kitetszik, a hatáskör kérdésében már a most emiitett bíróság eljárásában is ugyanez az elv vétetett iránytadónak, nemkülönben, mert a magyar királyi közigazgatási bíróság jelenlegi állandó gyakorlata is azt igazolja, hogy a behajtási illeték jogosságának és mértékének elbírálására nézve a hatáskör végső fokban ezt a bíróságot megilletőnek vétetik. (Kh. 14225/907. P. sz.) Hasonló kijelentést tartalmaz Kb. 4564/908. P. szám.