Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

pénzüjfyi osztályának határozatai (1907: XIX. t-cz.) A munkásbiztositó pénztárakat az ingatlanok szerzésére vonatkozó ügyleteikre az illetékmentesség nem illeti meg. Kb: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert a panaszos által hivatkozott 1907. évi XIX. törvényczik 202. §-a az ingatlan vétele után járó illetékre vonatkozó mentességet nem tartalmazza. Igaz ugyan, hogy az idézett szakasz szerint az ott felsorolt pénztái ak a „saját czéljaikra szolgáló épületek után" az adóktól és folyó köztartozásoktól mentesek; igaz az is, hogy ezek között a folyó tartozások között szerkezeti elnézés folytán az „átiratási dijak" is felemlitve vannak, amelyek nem folyó tartozások, hanem a városok, községek által a különböző szabályrendeletek alapján az ingatlan szerzések eseteiben rendesen „átirási vagy engedelmi dijak" neve alatt szedetnek, de az átirási dijak alatt a kincstárt az ingatlanok szerzése alkalmával megillető örökösödési, ajándékozási, vételi, csere stb. illetéket érteni nem lehet, nemcsak azért, mert. ezek az illetékek nem a telekkönyvi vagy egyéb módon történt „átirások" után, hanem a haláleseti vagyonátháramlás, illetőleg a szerzést tárgyazó jogügylet után a telekkönyvi vagy egyéb átirásra való tekintet nélkül fizetendők, — sőt fizetendők akkor is, ha a telekkönyvi bekebelezés lehetősége egyenesen ki is van zárva, de azért sem, mert az, hogy a törvényhozónak a panaszos által vitatott illetékmentesités szándékában sem volt, kitűnik abból is, hogy törvényeink (például 1880. évi XXXI. törvényczikk 5. §-a, 1899. évi XXIX. törvényczikk 1. §-a) akkor, ha az adásvételi, csere stb. illetékek alól való mentesítést szándékozták megadni, mindenkor azt a kifejezést használták, hogy az illetékmentesség az ingatlanok „átruházására" vagy „szerzésére" vonatkozik, sőt a hazai iparfejlesztésről szóló 1907. évi III. törvényczikk, mely ugyanabban az évben hozatott, mint a szóban forgó 1907. évi XIX. törvényczikk, 1. §-ában szintén az ingatlanok megszerzéséért járó illetékmentességet emliti, nincsen tehát semmi elfogadható indok arra, hogy miért mellőztetett volna a „szerzési" „átruházási" illeték kifejezés, ha csakugyan az ingatlan szerzésének illetéktől való mentesitése állott volna a törvényhozó szándékában. (7401/908. P. sz.) Kb: Az ingatlan vagyon állagához tartozó fundus instructus értéke az ingatlannak törvényszerű legkisebb értékében benn nem foglaltatik; tehát az ingatlantól különállólag mint ingóság képezi illetékegyenérték tárgyát. (12313/908. P. sz.) A haszonbéri szerződéstől járó illeték kiszabásánál azoknak a mellékszolgáltatásoknak értéke, amelyek teljesitésére a haszonbérlő a magánjog szabályai szerint külön kikötés nélkül is kötelezve van, az illetékköteles bérértékhez hozzá nem számitható, még akkor sem, ha Döntvénytár. 5