Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Utóöröklés 167 A 66 éves örökhagyónak a végrendelet keltekor 7 és 9 éves gyer­mekeire vonatkozó rendelkezése „Ha, Isten őrizzen, az egyik fiam tör­vényes utód nélkül meghalna, örökli a másik": az örökhagyó azon szán­dékánál fogva, hogy halála utáni időre is szabályozni kivánta fiainak egymás utáni öröklését: nem egyszerű, hanem hitbizományi helyettesí­tés, mely a gyermekek 24 éves korának elérésére nem korlátozható. Utóörökléssel a kiskorúak kötelesrésze megfelelő egyenérték nélkül gyámhatósági jóváhagyással sem terhelhető. (Curia 1909. május 25. 2260/909. sz. a. p. t.) Az elöörököst túl nem élő utóörökösre az örökség meg nem nyílik s ugy tekintendő, mintha nem is létezett volna. C. 1905 június 7. I. G. 28/905. sz. (Gr. XII. 268. 1.) Ugyanezt mondja ki s még hozzáteszi a C. 1907 szept. 10. 4539. számú elvi jelentőségűnek nyilvánitott határozata, hogy ha azonban a végrendelet in­tézkedéseiből megállapithatólag az örökhagyónak akarata odairányult, hogy arra az esetre, ha az általa kinevezett utóörökös az előörökös előtt halna meg, an­nak jogaiba örökösei lépjenek, ez respektálandó (Gr. XV. 506. 1.) Az utóörökös, ellenkező világos végrendelkezési intézkedés hiá­nyában, az előörökössel szemben a hagyaték állagának megállapítását és utóöröklési jogának biztosítását1 követelheti. A fehértemplomi kir. törvényszék: Az utóöröklés lényege abban áll, hogy az örökhagyó az örökségre vagy annak egy ré­szére utóörököst nevez akként, hogy az örökség az örökös halála­kor vagy más meghatározott esetre az utóörököst illesse, miből következik, hogy ha örökhagyó vagyonára nézve eme fokozatos öröklés vagyis az örökös elhalálozása utánra további örökösneve­zés nincs, akkor utóöröklés sincs. Ebből nyilvánvaló, hogy a túl­élő házastársnak a korábban elhalt házastárs elhalálozása idejé­ben meglevő, tehát nem a korábban elhalt házastársról és reá szállt vagyonára nézve utóöröklésről szó sem lehet, mert ezen va­gyonra a jogosítottak az öröklési szerződés szerint is csak vég­rendeleti öröklési joggal birnak. Az öröklési szerződés szerint az elsőrendű alperesre átszállott vagyonra a jogosítottakat kétségte­lenül megilleti az utóöröklési jog. Mivel azonban a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében is elfogadottan magánjogi jogszabályaink értelmében az utóöröklés két osztálya bir érvénynyel, az egyik, melyben az előörökös jogállása haszonélvezőhöz hasonlit, amelyben az elő­örökös a hagyatéki vagyont tényleg az elidegenítési és terhelési tilalommal veszi át, illetve veszi kezelés alá; a másik pedig, melyben az örökös valóságos ura lesz az örökségnek, mely­ben az örökös a hagyatékról dolosus cselekmény elkövetése nél­kül teljesen szabadon rendelkezik, amelyben az utóörökös utó­öröklési joga csak arra terjed ki, ami az előörökös után marad. Az utóöröklés eme két neme az általános polgári törvény­könyv tervezetének (első szövege) 1872. és köv. §-ai, illetve az 1883. §-ban is elfogadtatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom