Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Az örökös-helyettesités 165 lanná válik. Végrendelet, csere esetében csak helyettesíthető dolgokra marad hatályban, de a ház ilyen dolgot nem képez. (Curia 1909. íebr. 18. 3916/908. sz. a. VIII. p. t.) A végrendeletek azon esetben, amidőn általános örökös nincs nevezve, akként magyarázandók, hogy az illető örökös vagy hagyományos csakis azt kaphatja a végrendelet alapján, ami a végrendeletben részére minden kétséget kizárólag kijelölve van, a hagyatékban található egyéb vagyon pedig a törvényes örököst, vagy örökösöket illeti. C. 1890 nov. 19. 3341 (Gr. VII. 454. 1.) Csupán hagyományokat tartalmazó végrendelet értelmezése. C. .1890 nov. 19. 3341 (Gl. III. 335. ].) 11. Az örökös-helyettesítés. Utóöröklés. (Tervezet 1833—1834. §; 1864—1884. §.) A végrendeletnek az az intézkedése, hogy „gyermekeim netáni halála esetére, ingatlanaim testvéreimre szállandnak", a terhelési és elidegenítési tilalom, valamint az öröklött vagyon feletti rendelkezési jog korlátozásának hiányában nem foglal magában hitbizományi helyettesítést, hanem csupán a H. K. III. 30. ezime által megengedett azt a helyettesítést kívánja megállapítani, melyet az apa rendelhet kiskorú gyermekeinek végrendelkezési képességük elérése előtt beállott halála esetére. (Curia 1908. május 29. 7482/907. I. p. t.) Az elidegenítési tilalom, ha az örökhagyó megjelöli azt a személyt, akinek javára a hagyaték elidegenítését megtiltotta, hallgatagon Hitbizományi helyettesítést foglal magában. C. I. G. 589/98 (Gr. VII. 473. 1.) V. ö. Gl. III. 315—319. 1. A végrendeletnek az az intézkedése, mely meghatározza, hogy az örökhagyó gyermekeinek elhalálozása esetére azok örökrésze kire szálljon, nem hitbizományi, hanem közönséges helyettesítés, amely, ha a végrendeletileg kijelölt örökösök az örökséget — habár a végrendelet félretételével — elfogadták, hatályát vesztette. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1888. augusztus 23-án elhalt P. B.-né az ugyanazon évi július 15-én tett végrendeletében vagyona felett akként intézkedett, hogy % telkéből Vs ingatlan Ferencz fiáé, az 1/H telek-ingatlan s a v—i V-2 hold szőlő pedig Mária leányáé legyen, mindazonáltal a végrendelet 3. pontjában foglalt azzal a meghatározással, hogy azon esetre, ha netán gyermekei közül egyik elhalna, ugy annak örökrésze a túlélőt illesse, ha pedig mindkettő elhalna, akkor a leánya örökrésze tulajdonjogilag Sz. F.-é legyen, a fiu részét pedig élethossziglan élvezze az apja, ennek halála után pedig tulajdonjoga felperes egyházra szálljon. Az ezen végrendelet alapján kinevezett örökösök részére -<\v örökség megnyílván, az résziikre, és pétiig minden megszoriló