Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)
Özvegyi öröklés 157 ki a házasságának tartama alatti szerzeményre, amelynek fele közszerzemény czimén öt illeti meg. (Curia 1908. november 11. 1543/908. sz. a. — A Curia I. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) Azonos C. 2621/99; ellentétes C. 5336/86 (Gr. VII. 422—423. 1.) V. ö. C. 1907 ápr. 4. 5174/906. sz. elvi jelentőségű határozatával Gr. XV. 492. 1.) Az özvegynek a hagyatéki javak egy részére támasztott közszerzeményi igénye nem öröklési jogi természetű s igy ezen igény biztosítása czéljából az özvegy a zárlat elrendelésének kérelmezésére nem jogosult. (M. k. 0. 1908. november 12-én 4873. sz.) A városi polgárok özvegyeire nem az 1840: VIII. tez. 18. §-a, hanem az általános szabályok nyernek alkalmazást. Ezek szerint pedig az özvegy az örökhagyó végrendeletének az özvegyi jog szabályozására vonatkozó rendelkezését csak azon esetben támadhatná meg sikeresen, ha a végrendeletnek ez az intézkedése a lakásra és illő tartásra terjedő igényét sértené. A kecskeméti kir. tör vén tjszék : A kir. törvényszék megállapítja, hogy a végrendelet alaki tekintetben megfelel a törvény követelményeinek s a felperes által felhozott ténykörülmények a végrendelet érvénytelenítésére alapul nem szolgálhatnak, stb. Ennek daczára a végrendelet azon részét, melylyel az örökhagyó a felperest, mint özvegyét, a hagyaték tárgyát képező 3040 K-t tevő követelésnek alpereseket illető felerészére az özvegyi haszonélvezeti jogától megfosztani ezélozta, érvénytelennek kellett kimondani, s felperes részére az özvegyi haszonélvezeti jogot a jelzett követelése ama felerészére meg kellett Ítélni; mert alperesek a felperesnek azon állítását, hogy a hagyatéki vagyonok az örökhagyónak s felperesnek közszerzeményei, melyeket házaséletük tartama alatt szereztek, hallgatólag beismerték; mert a haszonélvezeti jog az özvegyet özvegysége tartamára a közszerzeményt képező vagyonból az elhunyt férjét illető felerészre a torvény erejénél fogva megilleti akkor is, ha az özvegy nő az örökhagyó férjnek második neje volt, s az örökhagyónak első házasságából származott gyermekei maradtak, miután ily esetben az 1840: VITT. t.-cz. 18. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem az általános jog szabályai az irányadók; mert a végrendelet tartalmából kétségtelen ugyan, hogy örökhagyó nejét a részére abban hagycmányozottakkal özvegyi jogára nézve is kielégítettnek kívánta tekinteni, s hogy ily értelemben nejének özvegyi jogát maga szabályozta, illetve korlátolta, kérdésessé vált azonban, hogy jogosított volt-e az örökhagyó a felperes özvegyi jogát szabályozni, s nem sértette-e meg az özvegynek a törvényben biztosított ebbeli jogátAz özvegyi jog a végrendelkezési jogot az ideigl. törvk. szab. 7. §-a értelmében nem korlátozza.