Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Í5S Öröklési jog A 16. §. értelmében az özvegyi jog megszorítását csak a leszármazó törvényes örökösök követelhetik ugyan, de csakis ha az örökhagyó e részben végrendeletileg nem intézkedett, végrende­leti intézkedés esetében csak akkor és annyiban, ha és amennyi­ben azon intézkedés törvényes osztályrészüket sérti. Ebből következik, hogy a férj a neje özvegyi jogát vég­rendeletikig szabályozni jogosítva van, s ezen jog csak az öz­vegyi jog természete által van korlátolva azáltal, hogy oly esetben, ha a hagyatéki vagyon értéke nem haladja felül azt az összeget, amelyre az özvegy nőnek létfenntartására feltétlenül szüksége van, a férj a nejét a hagyatéki vagyon haszonélvezetétől végren­deleti intézkedés által részben sem foszthatja meg. A budapesti tábla: Döntő az a kérdés, hogy az özvegyi jog­nak végrendeleti szabályozása sérti-e a felperesnek a törvény alap­ján ezen jogczimen támasztható igényét, vagy sem? Maga a felperes azt állítja, hogy az egész hagyaték teljes egeszében a második házasság tartama alatt keletkezett közszer­zemény. Az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-ának ama rendelkezésében pedig, hog} a második asszony özvegyi joga az ősi és az első házasság­beli szerzeményi vagyonból egy gyermekrészre terjed, ez a jog teljesen kimerül ugy, hogy a második asszony a második házas­ság alatt keletkezett szerzeményre nézve csupán közszerzeményi igényét érvényesitheti. Ebből következik, hogy a felperes, aki a közszerzeményi in­gatlanok és a követelések felét tulajdonul kapta, s aki ezenfelül a közszerzeményi ingatlannak az örökhagyót illetett felerészét is haszcnélvezi: a közszerzeményi ingókból az első házasságbeli gyer­mekekre szállott felerész haszonélvezetét a törvény alapján nem követelheti. A kir. Curia: Az örökhagyó kecskeméti lakos, tehát városi polgár lévén, özvegyével szemben az özvegyi jog szabályozása szempontjából az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a alkalmazást nem nyer­het, hanem ebbeli joga az általános szabályok értelmében birá­landó meg; ezek értelmében pedig felperes az örökhagyó végren­deletének az özegyi jog szabályozására vonatkozó rendelkezését csak azon esetben támadhatná meg sikeresen, ha a végrendeletnek ez az intézkedése a lakásra és illő tartásra terjedő igényét sértené. Felperes azonban nem is állitotta, hogy a végrendelet ebbeli igényét sértené, hanem ellenkezőleg megállapitható, hogy örök­hagyó férje róla a részére juttatott ingatlanok, ingók és követe­lések értékével, illetve azoknak haszonélvezetével megfelelően gon­doskodott. A másodbiróság Ítéltének azt a részét tehát, melylyel fel­peres a 8040 K értékű követeléseknek az alpereseket illető fele­részére támasztott keresetével elutasittatott, ezekből az indokok­ból helybenhagyni kellett. (Curia 1909 április 20. 686/909. sz. a. I. p. t.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom