Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

154 Öröklési jog okot szolgáltattak. Az érdemtelenné vált nő férjének hagyatékára nézve özvegyi jogon semmiféle igényt nem támaszthat. A házas együttélés megszakításának egyedüli okául azt hozta fel alperes, hogy férjének gyermekei, a felperesek, sértegették és küldték el a háztól, férje pedig azon kérelmének, hogy gyermekei sértegetései ellen védje meg, nemcsak nem tett eleget, hanem kijelentette, hogy miután gyermekei alperest nem tűrik a háznál, azt hagyja el és menjen haza, erre távozott el férje házától és igy az elhagyásra jogos oka volt. Ezen állítását azonban felperesek tagadásával szemben alperes semmivel sem bizonyította, sőt meg sem jelölt olyan körülményt, melyből megállapítandó volna akár a sértésre irányuló szándék, akár valamely jogtalan sértés, és amely annálfogva indokul szolgálhatott volna a családtagok jogtalan ténye miatt a házasélet jogos abbahagyására. Alperes beismervén, hogy férjét elhagyta, azt pedig, hogy az elhagyás jogos indokból történt, nem bizonyította, ennek hiányában pedig az vélelmezendő és az állapítandó meg, hogy alperes férjével való házaséletet minden jogos indok nélkül, saját akaratából és elhatározásából szakította meg és hogy azáltal már a házasság megkötése idején 56 éves, ekként életkoránál fogva is gondozást igénylő férjével szemben házastársi kötelességét megsértette, ami egyszersmind házassági bontó perben alperes vétkességét is megállapítaná. A bírói gyakorlat értelmében a vétkes nő férjétől tartást nem követelhet s igy kétségtelen, hogy a férj elhalálozása után tartást a férje örököseitől nem igényelhet, amiből pedig az következik, hogy az érdemtelenné vált nő férjének hagyatékára nézve, özvegyi jogon semmiféle igényt nem támaszthat. Minthogy pedig a már felhozottak szerint alperes jogos indok nélkül hagyta el férjét, ahhoz többé vissza nem tért, őt betegségében meg nem látogatta, sőt temetésére sem ment el, igy házastársi kötelességének megsértése által magát ez irányban vétkessé tette és ennek következtében érdemtelenné lett arra, hogy férje hagyatékára nézve özvegyi jogon bármi igényt támaszthasson: annálfogva a keresetben foglalt kérelemhez képest ki kellett mondani, hogy alperest mint érdemtelent, férje hagyatékára nézve özvegyi jog meg nem illeti. (Curia 1908 június 23. 1177/908. sz. a. I. p. t.) Az özvegyi jognak alapja a házastársak életközössége és a házastársi kötelességek teljesítése, ha tehát a no, férjének hibáján kivül, a házasságot nem folytathatja s házastársi kötelességének meg nem felel, az özvegyi jogra igénvt nem tarthat. C. 4371/903; 2433/902 és 5833/902 (Gr. VII. 388. 1.) Azonos C. 8267/905 CGr. XII. 261. 1.) Ajándékozás esetén is az özvegyi jogot illő tartásra (lakást beleértve) korlátozottnak kell tekinteni, miért is az a megajándékozott ellen esak ily mértékben Ítélhető meg és pedig csupán a visszteher nélkül átruházott vagyon jövedelmei erejéig. — Az özvegyi tartás elsősorban a kötelesrész kielégítésére nem szolgáló vagyont térbeli és amennyiben