Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

özvegyi öröklés 155 annak jövedelme az özvegy tartására elegendő, a kötelesrész tehermentesen adandó ki. — Az özvegyi jogra érdemetlen az a nő, ki hitvestársi kötelessége ellen súlyosan vétett: azonban a férj halála után a házassággal együtt megszűnt kötelesség megszegéséről szó nem lehet. A budapesti kir. tábla felnivizsgálati tanácsa: Birói gyakorlatunk szerint (1. Guria 1907 márczius hó 13-án 9141/905. szám alatt kelt elvi jelentőségűnek jelzett határozatát is) az özvegyi jogból eredő igény hagyatéki vagyon hiányában a férj által megajándékozottak ellen érvényesithető. Minthogy azonban a férj az özvegy jogát a törvény korlátai közt megszoríthatja, ajándékozás esetén is az özvegyi jogot illő tartásra (lakást beleértve) korlátozottnak kell tekinteni, miért is az a megajándékozott ellen csakis ily mértékben ítélhető meg és pedig csupán a visszteher nélkül átruházott vagyon jövedelmei erejéig, mert az özvegyi jog a férj hagyatékának állagára ki nem terjed. Az özvegy keresetének beadása előtt beszedett hasznok azonban a megajándékozott terhére számitásba nem jöhetnek, és az átruházott vagyon tőkeértékéből levonandók azok az összegek, melyeket a megajándékozott abból kiadni köteles volt. Továbbá: A megszorított özvegyi jog elsőbbségére figyelemmel, attól ugyan a lemenő kötelesrésze nem feltétlenül mentes; ámde az özvegyi tartás elsősorban a kötelesrész kielégítésére nem szolgáló vagyont terheli, mert amennyiben annak jövedelme az özvegy tartására elegendő, a kötelesrész tehermentesen adandó ki. Végül jogszabály az, hogy az özvegyi jogra érdemtelen az a nő, ki hitvestársi kötelessége ellen súlyosan vétett, azonban a férj halála után a házassággal együtt megszűnt kötelesség megszegéséről többé szó nem lehet. Ezek előrebocsájtása után a kir. tábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyet adott, mert: a birói ítélet a perbe vitt jogot csupán a perben álló személyek közt szabályozza. (Budapesti kir. tábla 1909 január 15. G. 741/908. sz. a.) Az özvegyi jog a megajándékozottal szemben. C. 1897 jun. 2. 187. sz. ÍG1. ül. 160. 1.) Abban az esetben, ha az örökhagyó vagyonát egyik leszármazójának még életében elajándékozta, s ez által az özvegyet özvegyi jogának érvényesithetésétől megfosztotta, — az özvegy a megajándékozott lemenőtől egy gvermekrész haszonélvezetének átengedését követelheti. C. 1907 ápr. 4. 5174/906 Gr. XIV. 712. 1.) A férj hagyatékából járó anyagi előnyökre esak az az özvegy nő támaszthat jogosan igényt, aki férjével házastársi közösségben élt, vagy arra érdemtelenné nem vált és igy az a nő, ki férjét 22 évvel halála előtt elhagyta és ahhoz annak hivására sem tért vissza: özvegyi jogra igényt nem tarthat- (Curia 1909. április 21. 610/909. sz. a. I. p. t.)