Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Özvegyi öröklés 153 déses házasságot az anyakönyvbe ki vezette be, a jelen esetben teljesen felesleges. Minthogy végül nem vitás a felek között, hogy M. I. örökhasró és R. Z. I. rendű alperes 1881-től, vagyis a házasságkötés évétől — a nevezett örökhagyó haláláig — vagyis 1905. évi június hó 10-ig együtt éltek anélkül, hogy maga az örökhagyó a házasságot megtámadta volna s igy a törvényes vélelem is a házasság érvényessége, nem pedig annak érvénytelensége mellett szól, ennélfogva helyes a kir. törvényszéknek az a jogi álláspontja, mely szerint a kérdéses házasságot érvényesnek tekintette s ehhez képest felpereseket keresetükkel elutasította, miért is ítéletének a per főtárgyáról rendelkező részét az itt és abban felhozott egyéb indokok alapján kellett helybenhagyni. (1909 június 3-án 2561. sz.) A hagyatéknak az ági érték terhét képezi és az a szerzeményből az ági örökösnek elsősorban megtérítendő. Ami azt a kérdést illeti, hogy az örökhagyóra a felperessel közös szülőről származott, azonban a hagyatékban már meg nem levő ingatlanok ági vagyonnak tekintendők-e és ezek értéke az örökhagyó szerzeményi vagyonából pótlandó-e, a kir. Curia mindkét alsóbiróságtól eltérő állásponton van és ezt az ági értéket a szerzeményből pótlandónak kimondja; mert az a körülmény, hogy az örökhagyó ezeket a szüleiről örökölt, tehát nyilván ági vagyonnak tekintendő ingatlanokat élők közti jogügylet alapján alperesre ruházta és azokban a saját és neje, elsőrendű alperes iavara a feltételes utóöröklési jogot biztosította, csak azt eredményezheti, hogy ezt az ingatlant a felperes mint ági örökös, természetben nem örökölheti, de nem zárja azt ki, hogy ezen elidegenített ági vagyon értéke az örökhagyó végrendelkezés tárgyává nem tett szerzeményi vagyonából, illetve hagyatékából az ági örökösnek megtéríttessék, mivel a hagyatéknak az ági érték terhét képezi és az a szerzeményből az ági örökösnek elsősorban megtérítendő. Az a kérdés oldandó meg tehát, hogy az örökhagyó hagyatékában mennyi az ági érték s mennyi térítendő abból meg e czimen? (Curia 1909 szept. 10. 1833/909. sz. a. I. p. t.) Szerzeményi vagyonról addig, amig az öröklött ági természetű vagyon értéke helyreállítva nincs, szó nem lehet. C. 1902 máj. 15. 4763 (Gr. VII. 358. 1.) 7. Özvegyi öröklés. (Tervezet 1816—1817. §,) A férjét elhagyó nő, amennyiben férje hagyatékára nézve özvegyi jogot kiván érvényesíteni, bizonyítani köteles, hogy a házas együttélést önhibáján kivül volt kénytelen megszakítani és hogy annak megszakítására a férj vagy vele egy háztartásban élő családtagjai jogos