Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Házasság felbontása 103 A kir. Curia: A kir. Guria tényként megállapítja, hogy a felek közötti házassági életközösséget 1900 deczember végével a felperes szakította meg és a felek ezen idő óta külön élnek. A felperes már 1901 január 27-én indított a házasság felbontása iránt a házassági törvény 80. §-ának a) pontja alapján keresetet, de minthogy az alperes ellenében bontó okot nem bizonyított, a 4898/902. sz curiai ítélettel keresete elutasittatott. Ezután 1904 szeptember 28-án 35.216. sz. kerestében a felperes a házassági törvény 77. §-ának a) pontja alapján kérte a házasság felbontását, de a 4204/906. sz. curiai Ítélettel ez a keresete is elutasittatott, mert nem volt megállapítható, hogy az alperesnő bontotta meg a házassági életközösséget s mert bebizonyíttatott, hogy a felperes K. I.-val együtt lakott és a házasság erkölcsi alapjába ütköző benső szerelmi viszonyt tartott fenn. A legutóbb 1907 június 21-én 28.344. sz. alatt beadott keresetében a felperes ismét a házassági törvény 77. §-ának a) pontja alapján kéri a házasság felbontását, s annak támogatására hivatkozik arra is, hogy alperest 1906 október 20-án kir. közjegyző utján elküldött magánlevélben a visszatérésre felhívta, de az alperes sem ennek, sem a 21.213/907. sz. bírói felhívásnak eleget nem tett. Tekintve azonban, hogy a házassági törvény 77. §-ának a) pontjában meghatározott bontó ok csak azon házasfél ellen állapitható meg, aki házastársát szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, és az életközösség visszaállítására kötelező birói határozatnak igazolatlanul eleget nem tesz: ilyen házasfélnek azonban a jelen perbeli alperes nem tekinthető, mert az előrebocsátottak szerint nem ő, hanem éppen a felperes hagyta el szándékosan és jogos ok nélkül az alperest még 1900-ban s hogy ezenfelül a felperes nemcsak ismételten alaptalanul indított a házasság felbontása iránt alperes ellen pereket, hanem ugyanezen idő alatt egy idegen nővel együtt lakott s ezzel benső szerelmi viszonyt folytatott, mely magaviselete folytán önmaga tette erkölcsileg lehetetlenné az alperesre nézve az együttélést s ezzel indokolttá abbeli elhatározását is, hogy sem a közjegyző utján elküldött levélre, sem a birói felhívásra az életközösséget nem állította vissza: ezeknélfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. (C. 1908 ápr. 15. 921/908. III. p. t.) V. ö. C. 901 ápr. 30. 763. sz. (Gr. VII. 52. 1.) Életközösségi felhívás teljesítése megtagadható, ha a férj más növel él közös háztartásban. C. 1902 nov. 13. 5721. CGI. II. L. 41. 1.) C, 1904 nov. 2. 3907 Gl. XI. 305. 1.) Az ágyban fekvő beteg házastárs részéről a házassági tartozás teljesítésének megtagadása a házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértését nem állapítja meg; nem szolgálhat tehát jogszerű alapul a házassági életközösség megszüntetésére sem. Csak az az elhagyás jogos, mely a sértést nyomban követi. — Yálóperbeli itélet nem tartalmazhat rendelkezést arra az esetre, ha a házasságvédö részére