Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

104 Családjog megállapított díjnak felperesre eső felét is a vele egyetemlegesen marasztalt alperes fizetné ki. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének a felperest a házasság felbontására vonatkozóan keresetével elutasító részét a kir. Curia azért hagyta helyben, mert K. Gy.-né tanú vallomása szerint felperes akkor hagyta el alperest, amikor az ágyban fekva beteg volt, ilyen állapotban pedig a házassági tartozás teljesítésének megtagadása a házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértését nem állapítja meg; nem szolgálhat tehát jogszerű alappal a házassági életközösség megszüntetésére sem. Igaz ugyan, hogy a házassági életközösséget jogos ok nélkül megszüntető házastárs nincs elzárva attól, hogy annak visszaállítására a szükséges jogi lépéseket megtegye és a házassági életközösséget igazolatlanul vissza nem állitó házastárs ellen a H. T. 77. §. a) pontja alapján bontópert indítson. E jog érvényesítésének azonban az az előfeltétele, hogy a H. T. 77. §. a) pontjában körülirt bírói határozat kibocsátására irányuló kérvény beadása előtt a jogos ok nélkül elhagyó házastárs vétlen házastársának a házassági életközösségre hajlandó megbocsátását magánúton megkísérelje. Ennek a kötelességnek azonban felperes a 31.387/907. P. számú jegyzőkönyvben foglalt beismerése szerint nem tett eleget, következéskép alperesnek az a magatartása, hogy a 32.913/904. P. számú birói határozat daczára felperessel a házassági életközösséget vissza nem állította, a H. T. 77. a) pontjában meghatározott bontó ok fogalma alá nem vonható. Az elhagyás jogosságára nézve felhozott az a további panasz, hogy alperes felperest fiával megverette, még bizonyítás esetén sem lenne figyelembe vehető, mert csak az az elhagyás jogos, mely a sértést nyomban követi, már pedig a per adatai szerint az állítólag alperes felbujtására elkövetett tettleges bántalmazás az 1901. év körüli időben történt, az pedig a felek között nem vitás, hogy 1903 május 1 óta élnek külön. Fentartatván a házasság, az annak felbontása esetére követelt közszerzeményre nézve a kereset szintén elutasítandó volt. (C. 1909 febr. 3. 1415/908. sz. a. VI. p. t.) Felperes, aki házastársát és gyermekét szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, családjával éveken keresztül mit sem törődött, mint a házassági életközösséget meghontó házasfél, egymagában az alpereshez intézett levél folytán és részben a kir. törvényszéknek megtévesztésével kieszközölt birói felhívás alapján annál kevésbbé hivatkozhatik sikerrel az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontjára, mert tanúnak vallomása szerint, a bontó per megindítása előtt, a tanú közvetítését nem a házasfelek közötti életközösség visszaállításának, hanem az elválásba való beleegyezésnek kieszközlése végett kérte ki, (C, 1909. t'vi április hó 14-én, 646. ez.)