Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 215. §. 8S nál Z. F.-nek csak a F. S. által id. B. J. ellen 1904. Sp. 367/I. sz. a. 210 K és járulékai iránt folytatott perben 1904. évi június hó 25-én lett kihallgatása alkalmából másodízben tett és esküvel ujabban meg nem erősített azt a vallomását veszi alapul, melylyel a neve­zett tanú a Sz. T. és társának F. S. ellen 260 K és jár. iránt 1903. Sp. II. 18. sz. a. megújított perében 1904. évi február hó 10-én sza­bályszerű figyelmeztetés után történt kihallgatásakor tett, esküvel is megerősített vallomását egész terjedelmében fentartotta, holott a kir. ügyész ugy az utóbbi, valamint az ezt fentartó vallomás ha­mis volta miatt emelt vádat. De ettől is eltekintve, az a körülmény, hogy Z. F. másodízben tett vallomását esküvel meg nem erősítette, a hamis tanuzás tény­álladékának megállapítását nem akadályozhatta. A hamis tanuzás épugy, mint a hamis eskü lényege ugyanis az esküvel megerősített vallomás tartalmi valótlanságában áll. Ez a tartalmi valótlanság az, ami a törvénykezés megbízhatóságát ve­szélyezteti; amennyiben a bíróság határozatai csak akkor elégít­hetik ki az igazság követelményeit, ha a valóságnak megfelelő nyi­latkozatokon, illetőleg vallomásokon alapulnak. A tanúvallomásnak ünnepélyes megerősítése alkalmas eszköz ugyan a tanú hitelérdemlősége iránti bizalom emelésére, de sem a vallomás tartalmi valóságát nem biztosítja, sem a bírót az abban rejlő bizonyítéknak szabad mérlegelésében nem akadályozza. Erre való tekintettel s mert a tanú részéről egy izben letett eskü természetszerűen az általa utóbb tett vallomásokat is befolyá­solja, nem volna indokolható annak a követelménynek felállítása, hogy az ugyanabban a tárgyban több izben kihallgatott tanú mind­annyiszor újra megeskettessék. Innen van, hogy az ujabb törvényhozások ily esetben a tanú­nak csak egy izben való megesketését irják elő. így a bűnvádi perrendtartás 217. §-ának második bekezdése szerint a már megesketett tanú későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősiti meg és ez az eskü hatályával bir. A polgári prdtás legújabb javaslata 310. §-ának utolsó bekez­dése szerint pedig a biró a tanúval, akit a perben ismételten vagy pótlólag hallgatnak ki, a későbbi vallomást ismételt megesketés he­lyett már a letett esküre való hivatkozással erősittetheti meg. Ez a megerősítés az eskü hatályával bir. Jelenleg érvényben lévő polgári törvénykezés rendtartásunk erre vonatkozóan nem tartalmaz ugyan rendelkezést; ámde az 1893. évi XVIII. t.-cz. 91. §-ának 4. pontja értelmében a tanú megesketése mellőzendő, ha az érdekelt felek a tanú megesketésétől közös meg­egyezéssel elállanak; s a bíróság ugyanazon törvény 64. §-a szerint a bizonyítékokat szabadon mérlegeli; ezekből pedig következik, hogy a tanú ismételt megesketésének mellőzése vallomásának érté­két nem csökkenti. Midőn tehát a jelen esetben Z. F. tanú, aki a lényegesen ösz­szefüggő két polgári perben ugyanarra a körülményre két izben hallgattatván ki, első izben tett vallomására szabályszerűen meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom