Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

86 Btk. 216., 221. §§. eskettetett és másodízben történt kihallgatása alkalmával a prts. 200. §-a szerint az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire tett figyelmeztetése után kijelentette, hogy előbb tett vallomását egész terjedelmében fentartja, ez az utóbbi vallomása ugy tekintendő, mintha azt a már letett esküre való hivatkozással megerősítette volna; minthogy megesketése azért mellőztetett, mert azt a felek nyilvánvalóan már előbb történt megesketésére való tekintettel, nem kívánták. Nyilvánvaló ezekből, hogy a jelen esetben a hamis tanuzás megállapításának akadályául nem szolgálhatott a kir. ítélőtábla végzésében felhozott az az indok, hogy a nevezett tanú a hamisnak állított vallomásra esküt nem tett. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. (1908. évi április 1. 2492. sz.) Btk. 216. §. 161. Az eskü megítélésének alakszerűsége közömbös. C: Ami azt illeti, hogy a főeskü megítélését illetően a polgári bíróságnál perrendi akadályok voltak s igy a főeskü megítélhető sem lett volna, a vádlott bűnösségén mit sem változtat, mert a polgári bíróság által megítélt és lényeges körülményre vonatkozó esküt a vádlott letévén, teljesen közömbös, hogy az eskü odaítélése tekintetében az alaki feltételek hiányzottak-e vagy sem. (1907. nov. 13. 8758. sz.) Btk. 221. §. 162. Gondatlan hamis tanuzást állapit meg a C, ha a kihallgatás körülményei ki nem derittettek és már ki nem derithetők. B. F.-né vádlott a K. V. panaszára H. Gy.-né ellen becsületsértés miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben tanuként kihallgattatván, eskü alatt ugy vallott, hogy nem hallotta, hogy H. Gy.-né a K. V. által panaszolt becsületsértő kifejezéseket: „olyan csaló, mint az apja, az egész falut becsapták" használta volna, holott utóbb a vádlottnak több tanú előtt tett kijelentése, de a jelen bünperben a bíróság előtt tett vallomása alapján is megállapítást nyert, hogy vádlott H. Gy.-né csakugyan hallott olyan nyilatkozatot, mely a K. V. vádfeljelentésében említett kifejezésekkel nem azonos ugyan, de azokhoz közel állott és K. V. panaszos irányában sértést tartalmazott, ezt pedig vádlott a becsületsértési perben tanuként történt kihallgattatása alkalmával elhallgatta. C. : Minthogy a becsületsértési perben történt kihallgatás közelebbi körülményeinek behatóbb kiderítése nélkül, melyeknek kiderithetésére pedig ez idő szerint nincs kilátás és tekintettel özv. B. F.-né vádlottnak az alsóbirósági ítéletekben megállapított nagyfokú tudatlanságára, nem lehet kizártnak tekinteni, hogy vádlott a járásbíróság előtt nem szándékosan, hanem csupán gondatlanságból hallgatta el az általa H. Gy.-nétől hallott s a panasz tárgyává tett kife-