Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)
78 Btk. 172. §. szolgáló törvényhely a Btk. 171. §-ára való hivatkozás által a vád alapjául vett delictum esetén is megkívánja az „egyenes felhívást". Ez a körülmény tehát szintén felveendő a kérdésbe és ez azért fontos, mert miután a panaszolt czikkekben egyenes felhívás nem foglaltatik, az esküdtek határozata felmentő leend, ha a kérdésbe a jelzett tényálladék felvétetik. A törvényszék azonban a kifogást nem vette figyelembe. C.: A Btk. 172. §-ának 2. bekezdése csak az elkövetési módra vonatkozólag utal a Btk. 171. §-ára. Az egyenes felhívás azonban az utóbbi törvényhelyen körülirt bűncselekménynek nem elkövetési módja, hanem maga az elkövetési cselekedet. Az elkövetési módok amott: a nyilvánosság, szó, nyomtatvány stb. s miután csak az utóbbiakra történik a Btk. 172. §-ában utalás: az esküdtbíróság nem tévedett, midőn a kérdés feltevésénél a védő által indítványozott ismérvet mellőzte és ítéletében a vádlott bűnösségét e nélkül is megállapította. (1907. nov. 13. 8757. sz.) 147. A 172. §. 2. bek. egyenes felhívást nem kiván. 12—16 ember jelenléte a nyilvánosság és gyülekezet fogalmához elegendő. C.: A Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében körülirt izgatás vétségének nem tényálladéki eleme az egyenes felhívás, másreszt pedig tényként fogadván el a tábla azt, hogy vádlott a vád tárgyává tett szavakat 12—16 ember együttes jelenlétében ezekhez intézve mondotta, nem tévedett, amikor ennyi embernek együttes jelenlétét a gyülekezet fogalma alá vonta s a beszédnek, ehhez való intézése következtében a törvény által előirt nyilvánosságot is megállapította. Ami pedig a vád tárgyává tett kifejezéseket illeti, kétségtelenül alkalmasak arra, hogy a magyar nemzetiség ellen gyűlöletet ébreszszenek, mert amely nemzetiség nyelve ellen olyan durva támadás intéztetik, hogy az azt tanítókat az országból kikergetni, a magyar könyveket elégetni kellene, azzal maga a nemzetiség is, mint gyűlöletre méltó tüntettetik fel. (1907. szept. 11. 7349. sz.) 148. Izgatás újságfelolvasással. C.: Vádlott nyilvánosan 15—20 ember előtt azt hangoztatta, hogy ha a magyarok még egyszer összejönnek a piacon, „akkor majd összeszedjük a kaszát, cséplőt, az ásót . . . s azokat a büdös magyarokat, azokat a tolvajokat, meg a zsidókat ugy kiverjük Rózsahegyről, hogy csak ugy fog porzani utánuk". E szavaknak gyűlöletre és esetleges tettlegességre irányuló tartalma nyilvánvaló, a védőnek az az érvelése pedig, hogy a gyülekezet nagyobbrészt asszonyokból állván, a gyűlöletre izgatás nem forog fenn, merően alaptalan, mert e megkülönböztetést a törvény nem is ismeri, de végül az a körülmény, hogy vádlott csak egy újságot olvasott fel, közömbös, mert a felolvasás is „szóval" izgatás. így tehát, mind a
