Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Rtk. 172. §. 77 negyedik bekezdésében foglalt intézkedés nem is a felekről s azok részéről igénybe vehető jogokról, vagy a törv. kötelező szabálya alóli felmentésről rendelkezik, hanem kizárólag az állami anyakönyvvezetőnek ad utasítást, hogy miképpen járjon el arra az esetre, ha a felek a szabályszerű aláírást megtagadnák. Minthogy pedig az, aki a törv. kötelező rendelkezésének ellenszegül a törv.-nyel szemben engedetlen, kétségtelen, hogy az ilyen engedetlenségre való egyenes felhivás, büntetendő cselekmény tényálladékát megállapíthatja s a jelen esetben a vádlottal szemben meg is állapítja. A ténymegállapítás szerint ugyanis a vádlott a templomban mint pap a szószékről számos egybegyűlt híve előtt azoknak hitére és vallására való hivatkozással s ennek az állami törv.-kel való szembehelyezésével megtiltotta azoknak, hogy az állami anyakönyveket adandó alkalommal aláírják. Vádlottnak ily módon és helyen megnyilvánuló tettében kétségtelenül nem a híveit jóakaratú figyelmeztető eljárás volt felismerhető, hanem egyrészt az állami anyakönyvi törv. elleni gyűlölete, másrészt pedig ennek a törv.-nek a hivek által való meggyülöltetése s ebből fakadó tervszerűen előkészített engedetlenségre való egyenes felhivás. Tekintettel pedig arra, hogy ez templomban nyilvánosan számos hivő jelenlétében történt s alkalmas volt arra, hogy a jelenlevőkben a törv. iránti tiszteletet s az engedelmességet megrendítse: vádlott tette bűncselekmény. Ezekhez képest mindkét alsófoku bíróság ítéletét meg kellett semmisíteni s a törv.-nek megfelelően marasztaló ítéletet hozni. A büntetés kiszabásánál bár súlyosítóul mérlegeltetett az, hogy vádlott mint pap egyházi működése közben követte el a cselekményt, holott neki mint lelkésznek, hivatásánál fogva is a vallási béke fenntartására s a társadalmi rend megőrzésére kell törekednie, — viszont azonban túlnyomó enyhítő körülményként vette a kir. Curia vádlott büntetlen előéletét, agg korát. A bűnügyi költségről való rendelkezés a Bp. 480. §-án alapul. (1908. szept. 17. 6218. sz.) 146. Nem semmiségi ok a Btk. 172. §-a 2. bek. alapított vád esetén, ha a kérdésbe az egyenes felhivás fennforgása be nem foglaltatott. A vád a 172. §. 2. bekezdésére volt alapítva és az esküdtbíróság az esküdtekhez intézett kérdésbe az „egyenes felhívást" nem foglalta be, hanem a kérdést következőleg tette fel: Bünös-e vádlott mint szerző abban, hogy a „Világszabadság" mellékleteként megjelenő s Budapesten nyomatott „Der Feldarbeiter" czimü hetilapban „Pulver und Blei der Arbeiterschaft" és ,,Wenn sie den Fesseln nicht entrafft" felírással közzétett czikkeknek vagy azok bármelyikének a vádiratban megjelölt szavaival a földmivesek osztályát a földbirtokosok osztálya ellen gyűlöletre izgatta? A. védelem ezen kérdés ellen kifogást tett, mert a vád alapjául