Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 106., 109. §§. 65 folytán a Btk. 92. vagy 66. §-a, illetve a Ktk. 21. §-a értelmében a bűncselekmények egyikére, illetve azok közül többre csupán pénzbüntetés kiszabásának látja helyét s ezenfelül már csak egy olyan bűncselekmény marad fenn, amelyre szalbadságvesztés-büntetés állapítandó meg: az összbüntetés kiszabása elesik, mert annak törvényszerű feltétele hiányzik; minthogy a jelen esetben a tábla M. J. vádlott irányában a terhére eső uzsora vétségében való bünsegédi részesség miatt főbüntetésül pénzbüntetést állapított meg, amely ítéleti rendelkezés a Btk. 72., illetve 66. §-ában foglaltakra való tekintettel törvényesség szempontjából kifogás alá nem esik; minthogy a nevezett vádlottat ezenfelül csupán egy oly bűncselekmény: a sikkasztás vétsége terheli, amelyre a biróság a Btk. 358. §-a rendelkezéséhez képest, a Btk. 89. §-ában foglaltak szem előtt tartásával fogházbüntetés alkalmazását tartotta indokoltnak; ebből folyóan M. J. vádlottra vonatkozólag az összbüntetés kiszabásának törvényes feltétele hiányzott. (1908. május 7-én. 3517.) Btk. 106. §. 122. Ha az ügyész hivatalból üldözendő sajtóvétség esetén a vádat az elkövetéstől számitott hat hó után veszi át, a bűnvádi eljárás elévült. C: A S. T. 28. §-a szerint az olyan sajtóvétség, mely ellen hivatalból van helye a bűnvádi eljárásnak, hat hónap alatt évül el, mely határidő a Btk. 106. §-a szerint a véghezvitel napjától, vagyis 1904. szeptember 25-től számítandó, már pedig az ügyész csak 1907. január 9-én, tehát a jelzett határidőn tul adta be a vádiratát. Az a körülmény, hogy a jelen per tárgyára vonatkozólag R. J. főmagánvádjára már előbb is volt folyamatban eljárás, melyet a Curia hatásköri szempontból megsemmisített, a közvádló kereshetőségi jogára befolyással nincs, mert a S. T. 28. §-ában megállapított határidő az ügyész kereshetőségi jogának is határideje és mert az előző eljárásban az ügyészség kifejezetten megtagadta a vád képviseletét. De nem vehette át az ügyészség a vád képviseletét a Bp. 35. §-a alapján sem, mert ez is azon feltételhez van kötve, hogy a közvád anyagi jogi feltételei meglegyenek, a közvádlóra nézve elévült cselekmény tekintetében pedig a bűnvádi eljárást kizárja a Btk. 105. §-ának 1. bekezdése. (1908. február 19-én. 1282. sz.) Btk. 109. §. 123. Az eset körülményei szerint döntendő el az a kérdés, hogy az elévülés csak a polgári per befejezésétől, vagy pedig a per korábbi stádiumától számitandó-e. Budapesti T.: A vádtanácsnak az a kijelentése, hogy hamis tanuzás esetében az elévülés a Btk. 109. §-a értelmében a polgári per befejezéséig nyugszik, ilyen általánosságban el nem fogadható, mert ennek a kijelentésnek nyilván csak az a felfogás képezi Döntvénytár. 6