Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Az 1881: XXVI. t.-cz. 29 ezeknek fedezetet nem nyerő része az illetéki törvények tételes, pozitív, rendelkezésénél fogva (illetéki díjjegyzék 95. tétel B. 3. jegyzete) az értékalap meghatározásánál döntő tényezőül szolgálnak — az, hogy a csak ingatlanok után kiróható 4.3% illeték szempontjából a fedezetet nem nyert hagyatéki tehernek csak az aránylagos része vétessék egyik tényezőül, az igazságos jogalkalmazásnak a törvénynyel ellentétben nem álló, sőt abból folyó követelményét teszi. — Ehhez képest, tekintettel arra, hogy a hagyatéki tehernek a hagyatékból fedezetet nem nyert 10.576 koronát kitevő részéből a 848 koronát tevő ingatlan értékre csak 145 korona esik s igy a hagyatéki ingatlano'k az illetékszabás szempontjából csak ezzel az összeggel jelentkeznek tulterhelteknek, az illeték az illetéki díjjegyzék 95. tétel B- 3- jegyzetében foglalt rendelkezés alkalmazásával csak a 847 korona 30 fillér és 145 korona együttes összege, vagyis 992 korona, illetve kikerekítve 1000 korona után szabható ki 4.3%-al 43 koronában. (13.600/907. P. sz.) c) Az 1881 : XXVI. t.-cz. 7- §54. A szabálytalanul felragasztott bélyeg értéke a kiszabott egyszeres illetékbe betudandó. Kb.: A megleletezett óváskönyvön az egyes ivekre járó 10 koronás bélyeg a könyv első lapján az 1903. évi deczember hó 4-én felragasztatott. Ez a szabálytalanul felragasztott bélyeg a panaszostól követelt 10 korona egyszeres illetékbe betudandó, tehát e czimen a 10 korona panaszolt illeték törlésbe volt hozandó. A kir. pénzügyigazgatósági végzés amaz indoka, hogy a szabálytalanul felragasztott bélyeg betudása csak a felemelt illetékbe történhetik, helyet nem foglalhat, mert a királyi kincstár a fennálló törvények alapján valamely szabálytalanul felhasznált bélyegjegyet nem létezőnek tekint, ebből önként folyik a félnek az a joga, hogy az általa felhasznált, de nem létezőnek tekintett bélyeg értékének megtérítését igényelhesse, illetve, hogy az a tőle követelt illetékbe betudassék, minthogy a betudás nem más, mint a tartozatlan lerovás megtérítése, már pedig nyilvánvaló dolog, hogy valamely lerovás tartozatlan volta nem tehető attól a körülménytől függővé, hogy az adott esetben a felemelt illeték elévült-e vagy nem. Különben is általános jogelvként áll fenn, hogy súlyosabb beszámítás alá esik az, ha valaki bélyeglerovási kötelezettségének egyáltalában nem tesz eleget, mint aki a bélyeget szabálytalanul róvja le. Ez az elv érvényesül az illetéktörvényekben is, nevezetesen az 1881: XXVI. törvényczikk 7. §-ában, mely szerint az I. fokozatú váltóbélyeg lerovásának elmulasztása 50-szeres, szabálytalan lerovása pedig csak 10-szeres felemelt illetékkel van sújtva. Már pedig a királyi pénzügyigazgatóság álláspontjának elfogadása esetében súlyosabban bűnhődnék az, aki bélyegkötelezettségének szabálytalanul tesz eleget, mint aki egyál-