Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

28 Közjog és közigazgatás a panaszolt illetékből, csupán a jelen itélet rendelkező részében kitett összegnek megfizetésére köteles. (22545/907. P.) 95. tétel. 52. Az illetéki díjjegyzék 95. t. B. 3. jegyzete alapján járó 43%-os illeték megszabásánál a hagyatéki adósságok összegéhez a hagyományok értéke hozzá nem üthető. (Kb. 1629/908. P. sz.) 53. Midőn az örökhagyóhoz oldalági vagy nem rokon örökösök az ingó és ingatlanból álló adóssággal túlterhelt hagyatékot az összes adósságok kifizetésének átvállalása mellett veszik át: a 4.3%-tóli illetéket nem az összes elvállalt terhek összege után, hanem a fedezetet nem nyert hagyatéki tehernek csak attól az aránylagos része után kötelesek fizetni, amely az ingatlan értékére esik. Kb.: A néhai K. János után fennmaradt hagyaték és pedig az ingó értéke 60.924 korona 35 fillért, az ingatlanok értéke 847 korona 80 fillért, összesen: 61.772 korona 15 fillért, az ezt terhelő adósság pedig 72.348 korona 33 fillért tevén ki, nyilvánvaló, hogy az ebben a hagyatékban öröklő testvérek, akik a hagyatéki terhek kifizetését magukra vállalták, tisztán mit sem örököltek, mert a 72.348 korona 33 fill érhagyatéki tehernek 10.576 korona 18 fillért kitevő része a hagyatékból nem nyer fedezetet. Az alsó hatóságok ezután az öröklés után az illetéki dijjegyzék 95. tétel B. 3. jegyzete alapján 4.3% illetéket és pedig akként szabtak ki, hogy értékalapul a hagyatéki terheknek a hagyatéktól fedezetet nem nyert 10.576 koronát kitevő részéhez hozzáadták az ingatlanok 847 korona 80 fillért kitevő részét s az ekként jelentkező 11.420 korona után számították a 4.3% fejében 491 korona 06 fillért, ami nyilván annak a felfogásnak felel meg, hogy a hagyatéki terheknek a hagyatékból fedezetet nem nyert része egészben és kizáróan az ingatlanokat terheli, még pedig abban az ezúttal fennforgó esetben is, amikor a hagyatéki terhek a hagyatéki ingatlanokba jelzálogilag nincsenek is biztosítva. A jelzett felfogás az illetéki törvényekben nincs kifejezésre juttatva, azok szelleméből pedig nem következik és nem is következhet, mert a törvényt nem lehet ugy értelmezni, hogy a jogérzetet mélyen sértő méltánytalanság birói elismerésben részesüljön, már ez forogna fenn, ha az ingatlanok értékét, vagyis 848 koronát túlságosan meghaladó érték, vagyis a jelen esetben 11.420 korona után szabassék ki az ingatlanok értéke felét meghaladó 491 korona összegben. Az emiitett felfogás egyébként ellenkezik azzal a kétségtelen magánjogi szabálylyal is, amely szerint a hagyatéki teher bármely része a hagyatéki vagyon állagát a maga teljességében egységes egészében terheli, amely elv tehát kizárja azt, hogy a hagyatéki tehernek a hagyatékból fedezetet nem nyerhető része kizáróan az ingatlanok terhére vétessék számításba és marasztalási tényezőül. — Mindezzel szemben abban az esetben, amelyben, mint az illetékszabás esetében, az ingók és ingatlanok különböző elbánás, illetve különböző illetékezés alá esnek s amelyben a hagyatéki terhek, illetve