Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Az illetéki díjjegyzék 27 ban foglaló ebben a kimutatásban azt igényelte, hogy a 151 drb. szintén 200 K-s élvezeti jegy után kifizetett e felülosztalék illetékezésénél az illetéki díjjegyzék 89. tétel IX. pontjának az a rendelkezése nyerjen alkalmazást, mely szerint a 151 drb. élvezeti jegynek megfelelő 30.200 K-nyi részvény tökerész minden 1000 K-jára 25 K számíttatván, az ez után járó 14 fillért tevő II. fokozat szerinti illeték 31-szeresen követeltessék. Ugyanez az igénye panaszosnak ugy felebbezésében, mint panasziratában is. Az 1869: XVI. t.-cz. az illetéki díjjegyzék 89. tételének IX. pontjában foglalt 19. szakasza azt rendeli, hogy a részvénytársulatok kötelesek a részvények után járó kamatok és osztalékok minden egyes szelvényétől a II. fokozat szerinti bélyegilletéket a fizetés lejártakor közvetlenül befizetni; amennyiben pedig az egyes részvények 500 forintnál (1000 K-nál) kisebb összegekről volnának kiállítva: a szelvények után járó fokozatos bélyegilleték akként szabatik meg, mintha a részvények kifejezett teljes értékösszege 500 forintos (1000 K-s) részvényekre volna felosztva. Nem szenved kétséget, hogy ez a törvényes rendelkezés az osztalékok minden egyes szelvényétől fizetendő fokozatos illetékre vonatkozik. S különös, kivételt megállapító rendelkezésnek hiányában vonatkoznia kell tehát ennek arra az esetre is, ha a már kisorsolt részvény helyébe lépett élvezeti jegynek szelvénye alapján fizettetik osztalék. Nem szenved kétséget tehát, hogy e most idézett törvényes rendelkezés a II. fokozat szerinti illetéket minden egyes szelvényosztalék után külön-külön kiszabandónak kizárólag abban az egy esetben mondja, ha a részvények 1000 K-ról vagy ennél nagyobb összegről volnának kiállitva; ellenben minden olyan esetben, amelyben ez az összeg a most emiitettnél kisebb, általános szabályként azt rendeli tehát, hogy az illetéknek kiszabásánál az 1000 K-ra való kikerekités művelete vétessék alkalmazásba. Mivel tehát nincsen törvényes rendelkezés, mely az osztalékok szelvényei után fizetendő illetéket oly esetben, ha a részvénynek értéke 1000 K-nál kisebb, nem az 1000 K-ra való kikerekitésnek alkalmazásba vétele mellett, hanem minden egyes szelvény után külön-külön mondaná kiszabandónak s mivel a panasznak tárgyát képező esetben az előadottak szerint is kétségtelenül az osztalékok (felülosztalékok) szelvényeitől az illetéki díjjegyzék 89. tétel IX. pontja alapján, vagyis tehát az előbbiekben idézett törvényes rendelkezés alapján, követeltetik az illeték: el is tekintve a panaszolt határozatban egyfelől a részvények és illetve másfelől a kisorsolt részvények helyébe lépett élvezeti jegyek között kiemelt, és a panaszos részvénytársaságnak becsatolt alapszabályainak különösen 14., 15., 21. és 44. §-aiból kitetszőleg ily értelemben meg sem állapitható különbségre való utalástól; nem forog fenn törvényes alap arra, hogy éppen egyéb megszorító rendelkezésnek hiányában, a felülosztalékok szelvényei után járó illeték kiszabásánál a hivatkozott díjtétel pontnak (1869: XVI. t.-cz. 19. §.) általános rendelkezései ne alkalmaztasanak. Ez okból kifolyólag az 1000 K-ra való kikerekitést ennek az illetéknek kiszabásánál is alkalmazásba véve, a panaszbeli kérelemnek megfelelően ki kellett mondani azt, hogy panaszos,