Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 370. §. 195 Bp. 370. §. 2. p. 369. Nem semmiségi ok, ha a helyesbitő eljárást az elnök rendeli el. Ifj. L. J. vádlottra vonatkozólag az esküdtbíróság három csoportban tette fel a kérdéseket. Az ötödik kérdés mindegyik csoportban az volt, hogy „ifj. L. J. vádlott a jogos védelem határait tulhágta-e félelemből vagy ijedtségből?" Ugyancsak ötödik szám alatt ugyanily tartalmú kérdést tett fel az esküdtbiróság id. L. J. és neje vádlottakra vonatkozólag is. Az esküdtek tanácskozás után a tárgyalóterembe visszatérvén, főnökük felolvasta a jelzett kérdésre adott feleleteiket, amely szerint az esküdtek a mindenik csoportbeli ötödik számú kérdést igenlőleg döntötték el. Az esküdtbiróság elnöke abban a nézetben lévén, hogy az ötödik kérdésre adott feleletet nem hiven tünteti fel az esküdtek határozatát, kérdést intézett az esküdek főnökéhez, hogy ugy értelmezik az ötödik kérdésre adott feleletüket, hogy vádlott büntetendő, vagy hogy ellenkezőleg nem büntethető. Mire az esküdtek főnöke, mint valamennyi esküdt kinyilatkoztatta, hogy a feleletükkel a bűnösséget akarták kimondani, t. i. azt, hogy a vádlott nem járt el jogos védelemben, illetve a félelem, vagy ijedtség nem volt oka a cselekménynek. Erre az esküdtbiróság elnöke a Bp. 370. §-ára való hivatkozással, megfelelő kitanitás után utasította az esküdteket, hogy az ötödik számú kérdésre adott feleletüket helyesbitsék. A védő tekintettel arra, hogy az esküdtek nem indokolhatják és nem magyarázhatják verdiktjüket és tekintettel arra, hogy az eredetileg kimondott határozatukban ellenmondás nem létezik, végül tekintettel arra, hogy az elnöknek nincs joga igy kitanítani az esküdteket- a Bp. 384. §-ának 9. és a 427. §. 6. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be. C.: A Bp. 370. §-ának 2. bekezdése szerint a helyesbitő eljárást el kell rendelni, ha egyes esküdtek azt állítják, hogy a kihirdetett határozat nem hiven tünteti fel az esküdtszék határozatát. A főtárgyalási jegyzőkönyv szerint az összes esküdtek kijelentették, hogy az ötödik kérdésre adott feleletükkel nem akarták megállapítani, hogy ifj. L. J. vádlottra, illetőleg mindhárom vádlottra vonatkozólag a beszámkhatóságot, illetve büntethetőséget kizáró ok forog fenn. Minthogy pedig a kérdésnek téves értelmezése folytán arra elsőizben oly feleletet adtak, melynek alapján az összes esküdtek akaratával ellentétben a biróság kénytelen volt volna ifj. L. J. vádlottat (ugy a többi vádlottakat is) a vád alól felmenteni; a helyesbitő eljárás elrendelése és az esküdteknek a főtárgvalási elnök részéről kitanitása oly alaki jogsérelmet nem foglal magában, amely akár a Bp. 384. §-ának 9., akár a 427. §-ának 6. pontjában meghatározott semmiségi oknak volna tekinthető. Egyedül az a körülmény pedig, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyv szerint helyesbitő eljárást nem a biróság szabályszerű határozattal, hanem a főtárgyalási elnök rendelte el, nem képez oly sza-