Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 276. §. C.: Nem állapitható meg biztosan, hogy a jelen ügyben eljárás tárgyává tett bűncselekmények a n—i vagy a k—i törvényszék területén vagy a másodbiróság területének határán, esetleg pedig mindkét bíróság területén voltak-e elkövetve. Minthogy pedig a bűnvádi eljárás a n—i törvényszék előtt indíttatott meg s ez a törvényszék ez ügyben már több intézkedést is tett és határozatot hozott: ennélfogva a Bp. 16. §-a 2. bekezdésének rendelkezése értelmében az ügy elbírálására már ez alapon is a n—i törvényszéket kellett illetékesnek kimondani. De ha állana is az, amire a n—i törvényszék az illetékességet leszállító végzést alapította, hogy a vizsgálat adataiból kétségtelenül kiderül, hogy a vádbeli bűncselekmények K. megye területén követtettek el, még ez esetben sem volna helye annak, hogy az ügy az elkövetés helye szerint különben illetékes birósághoz áttétessék, mert ezen ügyben a n—i törvényszék már a fötárgyalást is elrendelte, főtárgyalás elrendelése után pedig a Bp. 274. §-ának 2. bekezdése szerint az eljáró bíróság illetéktelensége miatt az ügy áttételének helye nincs. A törvény rendelkezése irányadó marad akkor is, ha, mint a jelen esetben, a bíróság a főtárgyalást elnapolta s az utasítására foganatosított vizsgálat eredménye alapján az ügyész vádiratát visszavonta. (1907. szeptember 17. 7125. sz.) Bp. 276. §. 349. Terhelt nevének kifejtése a vádiratból nem vádelejtés. P. M. magánvádló vizsgálat elrendelése iránt indítványt tett M. Márton és társai ellen mint az egylet vezetősége ellen, akik közé Sz. Ö. is tartozott és aki ellen a vizsgálat mint szerzőtárs ellen tényleg cl is rendeltetvén, mint terhelt ki is hallgattatott, P. M. főmagánvádló vádiratot adván be, Sz. Ö. terheltet ebben az iratában már nem emliti, tehát vád alá helyezését nem indítványozta s így Sz. Ö. vád alá sem helyeztetett, ennek daczára a kir. ítélőtábla ebből a körülményből a vád visszavonására következtetést azért nem vont, mert Sz. Ö.-nek a vádiratból való esetleges kifelejtése, vagy annak nem említése az indítvány visszavonásával nem egyenlő hatályú, mert a visszavonásnak kifejezetten meg kell történnie. C.: Ez a jogi felfogás törvénysértést nem foglal magában, mert a semmiségi panasz indokolásában felhozott az az érvelés, hogy a Bp. 276. §. értelmében a főmagánvádlónak a vizsgálat befejezését közlő értesítéstől számított 15 nap alatt kellett volna a vádiratot valamennyi szerzőtársra vonatkozóan beadni s ha ezt egyik szerzőtársat illetően elmulasztotta s azt később sem pótolta, azzal szemben vádját elejtette, kétségtelenül helyes, ámde a fentebb jelzett mulasztásnak nem lehet azt a hatályt tulajdonítani, amelyet a Btk. 116. §. arra az esetre rendel, ha az indítvány az egyik közreműködőre nézve visszavonatik, már azért sem, mert ez utóbbi kifejezett akaratnyilvánítást föltételez, ami pedig a fentebb jelzett és a Bp. 276. §-ában emiitett esetben meg nem történt. (1908. fe<br. 26. 1495.)