Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 205. §. 181 C. (Jeé.): Szabálytalanul járt el a kir. járásbíróság akkor, mikor a Bp. 542. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezés figyelmen kivül hagyásával Ny. J. tanút nem figyelmeztette arra, mikép az ellene a Bp. 195. §-a alapján alkalmazott rendbüntetés megállapítása tárgyában hozott végzés ellen a most idézett 195. §. és Bp. 378. §-ának első bekezdése szerint használható pcrorvoslatot azonnal be kell jelenteni; valamint szabálytalanul, sőt törvényt sértő módon rendelkezett a tárgyaló bíró akkor is, midőn a nevezett tanura rendbüntetéskép kiszabott 50 K pénzbüntetést öt napi elzárásra átváltoztatandónak nyilvánította, holott ez a pénzbüntetés a Bp. 12. §-ának második hekezdése alapján csak három napi elzárásra volt átváltoztatható, mint a kir. Curia által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán, 1903. évi április hó 7-én 3113. sz. a. hozott határozatban (Bj. H. T. 93. sz.) indokoltan már kimondatott. De ezektől is eltekintve, az engedetlen tanúval szemben a Bp. 195. §-a szerint igénybe vehető rendszabályok azt czélozzák, hogy az eskü letételét, a következményekre való figyelmeztetés daczára, törvényes ok nélkül megtagadó tanú elsősorban pénzbüntetéssel; s amennyiben ennek kimondása eredménytelen maradt, letartóztatással az eslkü letételére szorittassék. Ezeknek a rendszabályoknak az alkalmazása a dolog természete szerint a tanú megesketésének előzetes elrendelését tételezi fel, minthogy ellenkező esetben, vagyis a tanú megesiketésének előzetes mellőzése esetében az eskü letételére kényszerítő eszközök igénybevételének sem alapja, sem jogosultsága nincs. Nyilvánvaló ezekből, hogy a tárgyaló bíró azzal az intézkedésével, mely szerint Ny. J. tanura a Bp. 195. §-a alapján az eskü letételének megtagadása miatt pénzbüntetést szabott; s mert ennek kimondása eredménytelen maradt, a tanút letartóztatta, habár annak megesketését mellőzendőnek találta, a törvényt megsértette. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslását alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a pénzbüntetés kiszabása tárgyában hozott végzést hatályon kívül helyezni és Ny. J. tanút a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a törvény megsértésével kiszabott pénzbüntetés alól felmenteni kellett. (1908. ápr. 8. 2712. sz.) Bp. 205. §. 2. p. 343» Ügyvédi irodai alkalmazott tanuzási mentessége. C.: A védő, amikor a tanú kihallgatása már befejezettnek volt tekinthető, ellenezte, hogy a tanút olyanokra is kikérdezzék és oly részletek is ismertessenek, amelyek az ő ügyvédi irodájában történtek és amelyek elmondására engedélyt nem adott. Miért is ezen tanú vallomása ellen a Bp. 384. §-ának 8. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, amelyet a semmiségi panasz Írásbeli indokolásában a Bp. 384. §-ának 5. pontjára is alapit, mert a Bp. 204. §-ánaik 2. pontjában foglalt rendelkezésre való tekintettel S. F.-et a fent emiitett körülményekre semmiesetre sem volt volna