Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

176 BP- 5I-, 56- §§• forgó indítványát mellőzte, nem sértette meg a törvényt. A Bp. 46. §-a szerint ugyanis az által, hogy a vád képviseletét más vádló vette át, az előbb teljesített bírói cselekmények és a korábban eljárt vádló nyilatkozatainak és indítványainak hatálya nem változik. Már pedig a bizonyító eljárásnak abban a szakában, melyben a vádat még az ügyész képviselte, ugyanazon oknál fogva, melynek alapján a potmagánvádló is ugyanezt tette, az ügyész már indítványozta, hogy az iratok az orvosszakértők véleményére vonatkozó felülvéleményezés végett az igazságügyi orvosi tanácshoz terjesztessenek fel. Ezt az indítványt azonban az esküdtbíróság az e tárgyban hozott közbenszóló végzésével mellőzte s ebben a végzésben a vád képviseletében akkor eljárt ügyész megnyugodott. Minthogy pedig eme közbenszóló végzés meghozatala a pótmagánvádló képviselőjének ugyané tárgyban előterjesztett azonos indítványa között semmi olyan ujabb körülmény sem merült fel, mely indokul szolgálhatott volna arra, hogy a pótmagánvádló képviselője a vádat korábban képviselő ügyésznek jogérvényesen elutasított indítványát megújíthassa; s minthogy ehhez képest a pótmagánvádlónak ez az indítványa ugyanazon az indokon alapszik, amelynél fogva az ügyész az iratoknak az igazságügyi orvosi tanácshoz leendő felterjesztését siker nélkül indítványozta: annálfogva a Bp. 46. §-a szerint az esküdtbiróságnak az ügyész azon indítványa tárgyában hozott közbenszóló végzése s a vád képviseletében akkor még eljáró ügyésznek ezen határozatban való megnyugvása az ügyész által elejtett vád képviseletét ennek utána átvállaló pótmagánvádlóval szemben is joghatályos. (908. február 13. 1108. sz.) Bp. 51. §. 334. Magánfél a bűnösségre nézve is intézhet kérdést. C.: A panasz alaptalan, mert bár kétségtelen, hogy a Bp. 51. §-ának 3. pontja szerint a magánfél a tanukhoz csak magánjogi igényei keretében intézhet kérdést és az elsőbiróság határozatában felhívott a Bp. 307. §-ának 2. bekezdése nem a kérdezési jog terjedelméről, hanem csak a közvetlen kérdezés jogról intézkedik; mégis minthogy a magánfél által a tanukhoz intézett kérdések csak a bűnösségre vonatkoztak, a bűnösség pedig a kártalanítási igény alapja, a kérdezés nem ment tul a Bp. 51. §-ának 3. pontjában vont korlátokon s igy nyilvánvaló, hogy az elsőbiróságnak általánosságban tett kijelentése az ítéletre befolyással nem volt. (1907. jun. 5. 5413. sz.) Bp. 56. §. 1. p. 335. Erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt emelt vád esetén kötelező a védőrendelés a főtárgyaláson. C: A Bp. 56. §-ának 1. pontja szerint a jelen esetben a kötelező védelemnek egyik esete forgott fenn, mert olyan bűncselekményről van szó, melynek büntetési tétele öt évig terjedhető szabadságvesztés-büntetésnél súlyosabb. A perrendtartásnak ezen rendelkezése nem