Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

170 Bp. 16. §. bir a név, amennyiben azzal nyer megjelölést viselőjének a személyisége; s amennyiben a jogügyleteknél és a jogszerzésnél ezek alanyai legbiztosabban neveik után ismerhetők fel. Ebből következik, hogy a név védelme a személyiség védelme s hogy minden személyt a saját nevéhez való jog megillet, melynek természetszerű folyománya az, hogy más ugyanazt a nevet jogtalanul nem használhatja. Kétségtelen ezekből az is, hogy valaki nevének más által való jogosulatlan használata a név jogos viselőjének jogait sérti, vagy legalább veszélyezteti; hogy tehát a név jogos viselője annak bitorlása által a Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése értelmében jogaiban sértettnek tekintendő. Minthogy pedig a fennforgó esetben nem vonatott kétségbe, hogy a feljelentőként szereplő özv. B. G.-né a ,,M—n" családi nevét jogosan viseli; s hogy a feljelentett M. Zs. ezt a nevet bitorolja, nyilvánvaló, mikép a törvényszék a nevezett feljelentőtől a sértett minőségét és a felmentő itélet elleni felebbezés jogát csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. (1908. máj. 6. 3264. sz.) Bp. 16. §. 325. Váltóhamisítás s e váltó alapján eszközölt bekebelezés által elkövetett közokirathamisitás esetén két biróság közül összefüggés folytán az az illetékes, mely a másikat megelőzte. S. K. ellen az ipolysági tsz. előtt bűnvádi eljárás tétetett folyamatba magán- és közokirathamisitás miatt a Btk. 404. és 400. §-ai alapján azért, mert egy varrógépnek ujjal való kicserélésének ürügye alatt 1904. évi deczember havában Perőcsényben, az ipolysági tsz. telrületén, egy 130 K-ról szóló, Cz. I. és neje által aláirt váltóelfogadványt jogellenesen kitöltött és azt V. S.-ra átruházta, aki a váltót a komáromi tsz. előtt beperelte s a vámosmikolai jbg.-nál Cz. I. és neje ingatlanára végrehajtási zálogjogot eszközölt ki. Az ügyész vádirata ellen a terhelt kifogásokkal élvén, a vádtanács az ipolysági tsz. illetékességét leszállította s az ügyet a komáromi tsz.-hez tette át azon az alapon, hogy terhelt lakóhelyén Párkánynánán, a komáromi tsz. területén forgatta a váltót V. S.-ra s ugyanott állította ki a perelésre vonatkozó meghatalmazást is, az elkövetési helynek tehát Párkánynána tekintendő. A komáromi tsz. szintén nem tartotta magát az ügy ellátására illetékesnek, mert S. K. a váltót Nyitrán használta, amennyiben azt ott adta át, illetve odaküldötte V. S.-nak; elkövetési helynek tehát Nyitrát tekintvén, az ügyet az ottani tsz.-hez tette át. Végül a nyitrai tsz. az ipolysági és a komáromi tsz.-eket egyaránt illetékesnek tekintvén, a maga illetékességet pedig megállapíthatónak nem találván, végzésével illetékességi összeütközés miatt a C.-hoz terjesztette fel. C.: Minthogy az, hogy a váltó hol töltetett ki megállapodásellenesen, mindeddig kiderítve nincsen, ellenben kétségtelen, hogy