Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 13. §. 169 bizott a vádat elejtette, minek következtében az eljárás a nyiregyházavidéki kisvasutak részvénytársaság mint pótmagánvádló által fentartott vád alapján folytattatott. A nyíregyházai jb. vádlott terhére gondatlanságot nem talált megállapíthatónak és vádlottat a vád alól felmentette. A nyíregyházai tsz. mint másodfokú bíróság jogerős végzésével az elsőfokú bíróságnak a pótmagánvádló által felebbezett ítéletét, hivatkozással a Bp. 384. §-ának 11. pontjára, megsemmisítette és a vádlott ellen megindított bűnvádi eljárást megszüntette azért, mert „sem a feljelentésből, sem a tárgyalás adataiból nem tűnik ki, hogy a P. J. terhére feljelentett cselekmény az azt feljelentő nyiregyházavidéki kisvasutak részvénytársaságnak valamely jogát sértette vagy veszélyeztette; következőleg ebben az ügyben a nevezett részvénytársaság sértettnek nem, hanem csak egyszerű feljelentőnek tekintendő; mint ilyen pedig az ügyészi megbízott által a tárgyaláson elejtett vád képviseletének átvételére való jog meg nem illeti". C. (Jeé.): A tsz., ezzel a kijelentéssel és az eljárásnak a jelzett indokból való megsemmisítésével a törvényt sértette. A tehénnek felügyelet nélkül hagyása, annak a vágányok közé kerülése és a vonat által történt elüttetése a vaspályán vagy annak közelében lévő személyeket vagy árukat veszélynek tevén ki, kétségtelen, mikép a vaspályákra vonatkozó, az életbiztonság és az egészség oltalma végett kiadott rendeletnek vagy szabályrendeletnek megszegéséből a jelen esetben a feljelentő vasúti vállalatra mint a vaspálya tulajdonosára, ugy közvetlenül, valamint a vasutak törvényileg megállapított kártérítési kötelezettségből kifolyóan közvetve is, kár háiramolhatott. Minthogy pedig a Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése szerint sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérlett bűncselekmény, nyilvánvaló, mikép a jelen esetben a feljelentő vasúti vállalattól a sértett minősége és a Bp. 42. §-ában biztosított pótmagánvádló jogosultsága a törvény alapján nem volt megtagadható. (1907. október 23. 8221. sz.) 324. Névbitorlás esetén a név viselésére jogosult sértett. C. (Jeé.): A tszék azzal, hogy a sértettként fellépett özv. B. G.-né szül. M. M.-tól a sértett minőségét megtagadva, ennek alapján a nevezett nő részéről a kir. jbiróság felmentő ítélete ellen használt fellebbezést visszautasította, a törvényt megsértette. A névnek, mint a személy megjelölésére és a családi hovatartozás felismerésére szolgáló jelnek az állami élet és a jogrend szempontjából való fontossága kitűnik már abból, hogy az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 38. §-a szerint minden embernél a családi és utónév a születési anyakönyvbe bejegyzendő s hogy ezen törvény 44. §-a más családi és utónévnek, mint a születési anyakönyvbe bejegyzettnek, használatát a 83. §-ban megállapított büntetés terhe alatt tiltja. De a magánjogi viszonyokban is rendkívül nagy fontossággal